Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907
Ünnepi beszéd. Szent Imre herceg kilencszázados jubileumára írta és elmondotta Komáromy Dezső, kegyesrendi theol. és főgimn. tanár. Szent Imre herceg születésének kilencszázados jubileuma alkalmával egy fönséges kép tárul lelki szemeim elé a régi klasz- szikus világból. Felújul előttem a híres spártai nemzeti szokás, mely szerint az évnek bizonyos nagy ünnepén összegyűjtötték az ifjúságot egy pompás teremben, hol az ünnepély megnyitásakor felharsantak a trombiták és diadalmi hangok kíséretében szétnyíltak a függönyök s feltűntek a haza elhunyt hőseinek, példátadó jeleseinek sorban felállított szobrai és jelvényei, kik életűket áldozták a hazáért, vagy nevöket a magasztos erkölcsi tettek fényével tették halhatatlanná. Ekkor a város első hivatalnoka a lelkesülő ifjúság felé fordult s a hősök dicső szobraira mutatva, így szólott hozzájuk: „Oly dicsők lesztek, mint ezek, ha olyanokká váltok, mint ezek valának!“ Íme mi is nagy ünnepre gyűltünk össze és ha valamikor, úgy most mondhatjuk el a nagy Ruyter admirálisnak idei jubileuma alkalmával sírkövére vésett aranyszavakat: „Maiorum virtus nepotum glória“ „Az ősök erénye, az utódok dicsősége!“ Ha Hollandiában az uralkodónő, a diplomáciai kar, Magyar- ország és a többi államok képviselőinek jelenlétében a nagy admirális születésének 300-os évfordulója alkalmával az ünnepi beszéd elmondása után felhangzott a gyönyörű vallásos ének: „Nem lépnétek-e hát Isten színe elé, hogy őt dicsérjétek mindenekfelett szívetek teljéből?“, — mennyivel nagyobb jogosultsággal ünnepelhetünk mi, kilencszázados múlt dicsőségét varázsolván elénk, melynek fénypontja, büszkesége, örök eszményképe Szent Imre herceg. Nézd, oh ideális lelkű ifjúság, ki a szépért és nemesért lelkesedni tudsz, itt van a megtestesült angyal, arcán az élet pírja, II.
