Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907

18 beszédben vonta kérdőre a bitorlókat. Erre megtörve és a bűn­tudattól is gyötörve, megígérték, hogy Erzsébetet gyermekeikkel együtt visszahelyezik jogaikba. Henrik hozzátette, önkénytelenül is elismervén Erzsébet nagy szívjóságát: „Ha egész Németország Erzsébeté lenne, nemsokára semmi sem maradna neki, elosztaná mind a szegényeknek az Isten iránt való szeretetböl!“ Erzsébet csak hozományát és jogos jövedelmeit fogadta el, gyermekeire és a szegényekre gondolva, ó szívből megbocsátott a rokonoknak, pedig joggal kérdezhette volna: „Hát a hullatott könnyeket ki adhatja vissza?!“ Tudta, hogy a jó Isten összegyűj­tötte azokat. Erkölcsi jósága szívébe újra édes békét vaiázsolt, mire sokan azzal vádolták, hogy férje emléke hamar elmosódott lelkében. Ő a gyanúsítással nem sokat törődött. Maga IX. Gergely pápa leveleiben vigasztalta, buzdította, javait pedig a szentszék oltalmába helyezte. Ily nemes léleknek jól esett a pápai buzdítás, mely nem is volt hatás nélkül. Később örömmel tette le le Eisenachban 1228-ban Nagypénteken az ékességeitől megfosztott oltár előtt egy ferenc- rendi kezébe az esküvel erősített fogadalmat, hogy Krisztus iránt való szeretetböl mindenről lemond. Konrád ajánlatára vagyonáról teljesen azért nem mondott le, hogy a szegényeket segíthesse és az esetleges adósságokat kifizethesse. Eleinte óriási erőbe került neki a lemondás, különösen kis gyermekeiről, később azonban örömmel mondotta, hogy most már csak a jó Istent szereti és kedvéért mindentől szívesen elválik. Ily nagy lemondásra képes léleknél szinte természetszerű volt, hogy az Isten- és felebaráti szeretetnek él. Mindenkiben testvért látván, Istenért örömmel vett részt ott, hol vigasztalni lehetett, vagy a temetéssel adni meg a végső tiszteletet. Erzsébet sokszor saját ruháiban temette el a halottakat. Mikor a betegek ágyánál ült, vagy halottakat temetett, valóságos angyal­nak tűnt fel, kinek kedves jelmondata volt: „Az embereket oly boldogokká kell tenni, amint csak lehet“ A legendái költészet életét a legszebb vonásokkal és csodák­kal aranyozza be. Jósága miatt az eső csodálatosan megkímélte és valóságos aranyfátyolt szőtt azon utakra, melyeken járt. A forrás, melyben a betegeket mosta, csodaerőt nyert. Jövendölési tehet­séggel is megjutalmazta az Úr. Schroek városnak megjósolta, hogy tűz nem fogja felemészteni, jóllehet csupa faházból áll. Ezen város Erzsébet iránt való tiszteletből katholikus maradt mindvégig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom