Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1906

41

meg. A kiváló tudós Bolla Márton és Éder Márton meg az oláh incolatus Erdélyben czím alatt hosszabb értekezésben felelt meg feladatának. (Századok, 1879. 510 skk., 541 skk., 668 skk., 617 skk. II.) Erre utalok mindenkit, aki a kérdés iránt érdeklődik. Hogy Hunfalvy Pál mennyire becsülte Bollát, mutatják ezen szavai: „Valóban sajnálni lehet, hogy Bolla kézirata nem nyomatott ki, mert abból a magyar legújabb történetírók nem keveset tanulhattak volna, még az Anonymusba való hitök mellett is.“ (760. 1.)

Hogy Bolla Márton külömben is számottevő, alapos történetíró volt, mutassák a következők, mik a XVIII. századbeli történet- tanításra világot vetnek.

A mai iskolai oktatásügy manap már avuló és eléggé el nem Ítélhető rendszere, kivált a magyar história és irodalom tanításában, — hogy az 1848,-i időszakon túl eső eseményeket és a legújabb idők szellemi mozgalmait csak kevéssé méltatja figyelemre. Még az Egyetemen is uralkodik ez az elv, úgy, hogy az ifjúság éppen a jelen idő szellemi életéről van Iegkevésbbé tájékozva, holott ez idők históriai és irodalmi ismerete volna legfontosabb szüksége. Modernebb és liberálisabb volt ebben a tekintetben a XV111. század oktatásügye, mely a tanítás terén az aktuális viszonyok ismertetését erélyesen hangoztatta. Az országos levéltár egyik régi aktájában, a szintén régi és elfeledett piarista professzor, Bolla Márton fölterjesztésében találunk erre vonatkozólag érdekes adatokat.

A világtörténelem sikeres tanítása czéljáhól a királyi főkormányszék a Studiorum fundus-ból (közoktatási alap) évről-évre kü- lömböző hírlapokat rendelt meg a kolozsvári líceum részére. Bolla Márton professzor derekasan eleget tett ezen föladatának, csakhogy nehezére esett idők múltával a dolog, mikor látta, hogy a megrendelt újságok költségeinek megtérítéséről senki sem akar gondoskodni. 1786 június 9. kelt latin nyelvű fölterjesztésében, melyet a királyi főkormányszékhez intézett, összes argumentumait elősorolta és kérte a királyi főkormányszék sürgős intézkedését. Jelentésében előadta, hogy neki kötelességévé van téve hallgatói számára a legújabb történet tanítása, de az újságok megszerzésére a szükséges összeg ki nem utalványoztatott. Csekély fizetéséből két-három legszükségesebb lapot így is járatott, csakhogy ez nem elegendő annak, aki a világhistóriát alaposan akarja tanítványaival megismertetni. Kérelmezte tehát múltban tett költségeinek megtérítését, s a jövőre nézve az előirányzott összeg kiuta-