Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905
3 dicsői abba leszálljanak.“ (íz. V. 14.) Ez a pokol, ez a mindenkit magával rántó, a társadalmat megrontó, a nemzetek boldogságát aláásó rém: a szesz, az alkohol. Az alkohol nem harcias vagy ellenséges mezben jelenik meg, hanem kellemes érzettel hizeleg, kínálja magát, s az ember észre sem veszi, mikor élvezete szokássá, betegséggé vált, mikor lett a kellemes jó barát alattomos ellenség. Az ellenség pedig híven természetéhez áldozatát a nyomorba, betegségbe, bűnbe s végül a halálba kergeti. Az alábbiakban célom kifejteni előttetek, hogy a szesz mily káros hatással van a szervezetre, különösen azon vitális részekre, melyektől testi egészségünk függ. Kötelességem bebizonyítani, hogy a lelki és szellemi élet hány és hány megbetegedésének, elfajulásának 50—60%-ban az alkohol az oka. Reámutatok, hogy nemcsak a szeszivót, hanem az átöröklés folytán még az utódokat is mily veszedelem éri. A jelen állapotok megismeréséből okulást meríthettek a jövőre nézve, amelynek nyomora, erkölcstelensége, vallástalansága, az egyén elpusztulásának, a társadalom dege- nerálódásának, az emberi nem fokozatos elkorcsosúlásának előképe. Az elmúlt év szeptemberében (11—16.) Budapesten tartott X. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus híres emberei a veszedelmekkel foglakoztak. Szinte elszorul az emberi szív azok hallatára, amelyek e még meg nem cáfolt felolvasásokban elhangzottak. Romlás, pusztulás képét festik s felhívják az emberiség figyelmét a védelemre. Mindenesetre első cél a védelemben az, hogy anemzet minden egyes rétegét fel kell világosítani azon emberölő méregről, melyet tévesen oly hasznosnak és szükségesnek véltünk. Ezen munkában akarok résztvenni én is, Kedves Tanítványaim, amidőn hozzátok fordulok, kiket a veszedelem már a gyenge ijfúságban utolérhet, mert a példa vonz, a rossz szokás megerősít. Nem ékes beszéd az, amit hallotok, hanem fiziológiai érvek, nem légből kapott eszmék, hanem komoly, híres vizsgálók, experimentálók adatai vonulnak el lelki szemeitek előtt. Négy éve, hogy előadásaimban a neki megfelelő helyen hallottátok az intő szózatot; mindenkor kötelességemnek tartottam, figyelmeztetni titeket a veszedelemre. Láttam s éreztem, hogy szavaim jó talajra találtak, megértettétek törekvésem célját. Íme vegyétek az akkori 1—2 órás elmagyarázott vázlat kibővítését. Olvassátok figyelemmel. 1*
