Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905
46 majd pedig elrémítő alakokat, madarakat, sárkányokat, kígyókat lát; a tisztátalant undok férgek, hangyák, tetvek, pókok járják keresztiil-kasul és folyton ellenük védekezik stb. (v. Speyer, 1882.) A falakon és padlózaton patkányok, egerek szaladgálnak, az ajtókon és ablakokon fekete alakok jelennek meg. Ünnepi diszfel- vonulásokat, színházi jeleneteket lát. Mindezekkel a hallószerv hallucinációi kapcsolatosak, lárma, kiabálás, lövések zaja, kis gyermekek sírása, felnőttek jajveszékelése tölti be a szobát. Másoknál nyelvbeli zavarok állanak elő, pl. nem tud bele kezdeni a szókimondásba, szótagokat kihagy, meghatározott szó helyett mindig mást használ (paraphasia), vagy Íráskor más, értelemzavaró szót ir le (paragrafia). A test állandóan nyugtalan, folyton össze-vissza beszél, képzelt vadállattal szemben védekezik, üldözőit szidja, fenyegeti, utána akar rohanni, a betegágyat rugdalja, a ruhát tépdesi, fel-alá futkos, veri az ajtót, a falakat szüntelenül. A táplálékhiány és a folytonos izommunka végre kimeríti a testet, összeesik ez a collapsus. A betegség kezdetén a gyomor nem veszi be a táplálékokat, pálinka és néha sör az egyedüli, ami a testet föntartja, később már ez sem kell, de romboló hatása még inkább nagyobbodik s az agykéregben nevezetes idegsejt- és idegrost-degenerációkat eredményez. (Bonhöffer, 1897.) A delirium ritkán tart két hétig, halál csak 3—5% esetben áll be, de ezen százalék emelkedik, ha más betegségekkel van kapcsolatban, pl. tüdőgyulladás, golyva, szívizom-tágulás, veselob (nephritis) stb. Nagyon is megrázó hatású következménye az alkoholiz- Epilepsia. musnak az epilepsia, melyet köznyelven eskórnak, nyavalyatörésnek neveznek. Lefolyásában undorító, az erősebb szervezetüek is alig tudják végig nézni, annál kevésbbé a gyenge idegzetüek. Mégis okulástokra röviden jellemzem. Az iszákosoknál gyakran előfordul a görcsös rángatózás és megmerevedés, de mindig eszméletlenséggel kapcsolatban. A beteg összeesik, szemeit kiforgatja, arca elváltozik, a fogak összeszorulnak, szája véresen habzik, nehéz, hörgő lélekzést hallhatunk, az arc elkékül, lábai és karjai erősen rángatóznak. Vannak, akik ezt a betegséget örökiik, tehát terheltek, de a tapasztalat bizonyítja, hogy a szeszivás ezeknél előidéző hatású s hogy az iszákos embereknél nagyobb szeszelés után gyakrabban kitör, és nehezen kezelhető betegek. Az ilyen rohamok alkalmával környezetét nem ismeri fel, dühöng, ordít,
