Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905

16

mutatom be. Lassan ébredezni kezd a mulatozásban víg cimbora, emlékezetét megfeszíti, de mégsem tudja, mit tett, mi történt vele. Az üres pénztárca, a rossz közérzet kellemetlenül hatnak, majd ennek, majd annak emléke tárul fel; hirtelen megrázkódik, talán egy rossz cselekedet jutott eszébe ; arcán a szégyen érzete látható, mert visszaemlékezett beszédjeire. Egyszóval az elmúlt vigság keserű csalódással fizet, tehát . . . holnap szánom-bánom.

De hát mi okozta ezt a különös változást? A szesz. Vig poharazás közben senki sem gondol arra, hogy a szesz szervezetünk legfontosabb részét, értelmünk, gondolkozásunk, érzésünk, mozgásunk, cselekedetünk irányítóját, középpontját támadja meg. Az idegrendszerre való hatását későbben jobban megismerjük. Bénító hatása abban nyilvánul, hogy ítélőképességünket elveszítjük. Ezért megoldódik a nyelv, szavainak fontosságát nem mérlegeli, elhagyja szokott óvatosságát, nem törődik az illendőséggel, kritikán aluli kifejezések özönében durva tréfák, ocsmány beszédek, trágár, erkölcstelen tettek dicsekvő elmondása vagy talán elhebe- gése következik. Végre az öntudat eltűnik s készen áll előttünk a vad, állatias természetében semmivé lett ember. A bor, a szesz a mezítelen emberi természetet mutatja meg. Valóban: in vino veritas.

A részegség utáni keserű emlékezet fokozatosan eltűnik a közérzet javulásával, gyógyulásával. De a szervezet ezt az erős hatást nem tudja egyhamar kiheverni, nyomai megmaradnak, az egyes szervek még mindig a szeszokozta ingerlékenység hatása alatt állanak s előáll egy sokkalta nagyobb baj, az emberi gyengeség, az akarathiány. Nem tud ellenállni a kisértésnek. Még fülében cseng a pohárkoccintás, hallja a dalt, eszébe jut, de nem a felébredés, hanem a mámoros jókedv, csábítgat a vig cimborák asztala, az új, kedves ismerősök már várnak reá. Nem megy a munka, nehéz a szerszám, a betű öl, kiesik a kézből a könyv, a lélekre reánehezedik az unalom, fojtó hatású a zárt levegő, ki innen a szabad levegőre, ki az utcára! Az akarat nem uralkodik az én fölött, ez a szesz átkos hatása. A meggyöngült akaraterő, nem számol a lelkiismerettel, nem a kötelességérzettel, félrelök minden józan gondolkozást s ime . . . emberünk megjelenik a csapszék, az ivószoba ajtajában. A vig cimborák ujjongva fogadják, csendül a pohár, ürül a kancsó. Akaraterő hiányában gyakran megújul ez a kép, az azelőtt munkás, szorgalmas férfiú mun-