Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905
14 s mindamellett munkabírását nem veszítheti el, annak nem szabad semmiféle szeszes italt élveznie. Magyarázata pedig abban rejlik, hogy az alkohol a szomjúságot nem enyhíti, sőt ellenkezőleg növeli. Érdekes példája ennek egy berlini gőzmalomban történt eset. Forró (31° R.) augusztusi szombat estén már alig bírták a munkások az erős munkát s mégis vasárnap estig dolgoztak kimerülés és kibetegedés nélkül, mert az ellenőrzéssel megbízott jó lelkű mérnök megszánta őket s nem úgy, mint más helyen, szeszes itallal iparkodott hajtani a munkát, hanem ezt szigorúan eltiltva, minden félórában ecettel és cukorral kevert vizet adott nekik. Bárcsak mindenütt akadna ilyen józan gondolközású férfiú ! Még inkább ismeretes a sarkutazók előtt az a szabály, hogy nagy hidegben erős munkát végezni szeszes italok élvezésével nem lehet. A föntebb ismertetett megfagyás és a hideg éghajlattal járó egyéb veszedelmek hány és hány sarki expedíció eredményét semmisítették meg. A déli sarkkör hires kutatója, John Ross ismerte az alkohol azon hatását, hogy élvezőjének erejét, kitartását, ellenállóképességét csökkenti s így hires útazásaiban nem is vitt magával pálinkát; Payer sarkkutató pedig nem is szerződtetett szesztivó legénységet, hanem tartózkodókat vagy még inkább pálinkát nem ivó olasz matrózokat vitt magával. Nanssen fejezi ki legszebben ennek igazságát: „Az izgató alkohol élvezésével nyerhetünk előlegbe rövid időre energiát, de már a következőben ez előleget drágán fizetjük meg — fokozott kimerüléssel.“ Aki ismeri, olvasta ezen utazók kiállotta szenvedéseket, az megérti, miért nem vitt magával Nanssen majd másfél évig tartó szánútjára szeszt. Körülbelül 50 éve ismeretes Brücke fiziologus hires mondása, hogy inkább egyék az ember krumplit, mint igya a belőle készített pálinkát. Pedig ha a mai munkásviszonyokat vizsgáljuk, épen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Akár gyári, akár kézműves munkásaink testi erejének, kézi ügyességének megrontója a szesz, melyre keresetének sokszor V?—Vio részét költi. Németországban figyelemmel kisérik, hogy a munkáscsalád mennyit költ italra s menynyit táplálékra s kitűnt, hogy a legügyesebb, tehát sok pénzt kereső munkás néhol 45 márkát költ húsra, mig szeszes italra (sörre) 100 márkát évente. Ilyen tapasztalatok arra indították a nagyobb vállalatokat és gyárakat, hogy munkásaikat elvonják az italozástól és szigorú
