Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
32 még gyermekkorában sem örül, hát akkor mikor örüljön? Még attól a kevés aranyos csillámtól is meg akarnak fosztani bennünket, amely legalább gyermekkorunkat körülragyogja? Mi marad meg ezután az életből ? Erre mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy először is nem akarok sem fosztogatni, sem rabolni, anélkül, hogy kárpótlást ne nyújtanék, hanem hogy a nagyon is fantasztikus és lehetetlen mesék ellen épen azért szállók síkra, mivel azokat távol tartva a gyermeki szellemtől, ez hamarabb erősödik meg, egészségesen érik és a maga sorsának urává lesz. Ezek a fantasztikus mesék a gyermeki szellemmel szemüvegen keresztül láttatnak mindent, amelytől egykönnyen nem szabadul többé és a mellyel nyersebb természetű emberek csúfsága és kizsákmányolási anyaga lehet. El tehát azokkal a rózsaszínű és reményzöld szemüvegekkel, hadd nőjjön bele a gyermek először is a valóságba és gyökerezzék meg ebben, akkor aztán az ifjúnak és a férfinak mindig lesz annyi erőfölöslege, hogy a képzelem azon játékában gyönyörködjék, amelyeket az ő sajtit jóvoltáért gyöngébb korában megtagadtak tőle. S ez annyit tesz : a képzelem egyátalán nem záratik ki a gyermeknevelésből. Hiszem, hogy elbeszéléseimmel kielégítő példákat nyújtok erre nézve. Mi lenne a tudományból és művészetből, mi minden ideális törekvésből fantázia nélkül? Nem lehet értelmes ember, aki a képzelmet a nevelésből ki akarná kapcsolni és elcsenevészedni engedné. De amiben a fantázia tettlegesül, a mi körül fonódik, az bizonyára nagyon helyesen lehet valószerűbb is, mint a legelterjedtebb mesékben. Az embereknek évezredek előtt való élete bizonyára olyan tárgy, amely még a legelevenebb fantáziát is foglalkoztathatja és kitöltheti s még a leglomhábbat is fölserkenteni képes. És ha a természeti ember évezredek előtt lefolyt életét száz meg száz szállal össze lehet kötni a jelenkorral, vájjon ez a kapcsolat nem érdemelné-e meg csakúgy a mesét, mint akár a Csipkerózsa és a Vörössapkás, föltéve, hogy az új tárgyú mesékbe is bele lehet szőni a tanulságot? Vájjon mi modern emberek nem bukkantunk-e lépésről-lé- pésre kézzelfogható csodamesékre, a melyeket gyermekeinknek megmagyarázni sokkalta sürgetőbb szükség és a gyermeki fantáziát és kíváncsiságot is legalább úgy kielégíti, mint a képtelen mesék ? Ebből a nézőpontból indultam ki őstörténeti és jelenkori meséimben, amelyek szólnak a gyújtóról, a kerékről, kocsiról, hajóról, vasútról, a villamosról, a tejről, a narancsról stb. és velők megkerestem a gyermeki fantáziának az utat az őskori
