Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
27 útján szűk kabátjában és facipőjében szintén ide jutott. S a kettő egymáshoz rohant és egymás kezét ragadta meg a természet és a költészet nagy templomában. Fölöttük pedig a láthatatlan szent harang megzendült és ujjongó Allelujában lebegték őket körül boldog szellemek.“ A géniusz hasonlít a gazdag királyfihoz. Ő a költészet, általán a művészet; a szegény, későbben érkező fiú pedig a tudomány képviselője. A kettő, ha útközben elválik egymástól, a nagy természet iránt való áhítatos lclkesűltségben mégis találkozik. íme, ez volt mondanivalóm Andersenről. Érdemes sajátságos kis remekműveibe mélyebben belehatolni; a fáradság kifizeti magát, mert Andersenről el lehet mondani: ,Sok szép gyöngy pihen vizei mélyén.“ II. A világszerte ismeretes és kedvelt dán költő meséivel kapcsolatban önkénytelenül fölmerül a kérdés, milyen szerep juttatandó a mesének a gyermeknevelésben? Sőt még az a kérdés is fölmerül, van-e egyáltalában jogosultsága a nevelésben, nincsen-e káros, sőt vészes hatása a gyermek gyulladékony képzeletére s nem ronthat-e meg egy embert egész életére ? Mert komoly és nyomós szavak emelkedtek a mese ellen, amely a gyermekben a valódi élet ismeretét végleg megronthatja. Gestur Pálsson, a jeles izlandi író elbeszélései között találunk egyet, melynek címe: Scu/an of Sir/urdi formenni. (Elbeszélés Szigurd révkalauzról).1 Ebben ez elbeszélésben, amely nyilván nagyon reális alapon nyugszik, a hős életét teljesen megrontja a mesék által előidézett és táplált balhit, úgy hogy amint sötétedik s magára marad, rettentő félelem szállja meg és ez iszonyú borzalom az éjtől és annak kisérteteitől lesz halálának is okozója. Amit a költő a novellában tanít, arra int sok pedagógus. Camper és Eosseau8 határozott ellenségei minden mesének. A későbbi nemzedék sok jeles embere szintén a mese ellen nyilatkozik. Curtmann azt mondja, hogy a mesék inkább vonzók, mint 1 2 3 1 Skáldrit — sem til erű. Reykjavik, 1902. 211—240. Fordítása a Budapesti Hírlap 1904. évi húsvéti számához. 2 Die Klassiker der Pädagogik V. 11. Joachim Heinrich Campe. Langensalza, 1889. 59. I. 3 R. Emiljében, passim.
