Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903

14

Élete termékeny nagy 'tanulságokban és rendkívül ható erejű, különösen a példa által. Ez a ragyogó példa vonzza és magával ragadja még a hideg szemlélőt is.

I.

Fourier Péter született Mirecourt-bari Tóul egyházmegyéjében, Lotharingiában 1565 november 30. Calasanzi Szent József kilencz esztendővel született előtte, Szalézi Szent Ferencz két, és Páli Szent Vincze tizenegy esztendővel utána. A pápák trónjára 1566 január 7. V. Szent Pius lépett. így halad az egyház századról századra és szakadatlan aranylánczolatban követik egymást dicső szentjei.

Atyja, Fourier Domokos, a kisváros egyik előkelősége, aki elhagyta a földművelést, hogy kereskedő legyen. Feleségével együtt csak közepesen voltak megáldva földi javakkal, de leikük annál gazdagabb volt: félték az Istent és hiven szolgáltak neki. Három fiuk és egy lányuk maradt életben; a három fiú, Péter, Jakab és János, Jézus kedvelt apostolainak nevét viselte, a leánynak a Boldogságos Szűz neve jutott.

Fourier Szent Péter keveset szól az ö szülőiről és rokonairól, de egypár sora megható példáját adja annak, hogy végtelen gyöngédséggel csüggött, övéin, különösen Jakab nevű öccsén, aki a család feje lett.

Ebben a korban gyakorta volt szokás egy-egy gyermeket születésétől fogva Istennek szentelni; s ez akárhányszor visszaélésre is vezetett. A rendes szokás ellenére a Fourier-házaspár elsőszülöttjét ajánlotta fel az Istennek; s a következmény megmutatta, hogy választásuk úgyszólva isteni sugallatra történt.

Miként három esztendővel fiatalabb angyali lelkű kortársán, Gonzaga Alajoson, úgy Péteren is ösztönszerű ártatlanság mutatkozott és kora érettség. Irtózott a legkisebb könnyelmű szótól s a legcsekélyebb illetlenségtől. Szelíd és majdnem félénk volt a jelleme; a pörlekedést nem szerette, inkább eltűrte az igazságtalanságot is. Hatvan esztendős korában egyszer kérdezi a gyermekeket, hogy szoktak-e hitükre esküdni; azt felelték, hogy igen. »Ezen valóban csodálkozom» — mondja a szent — >én most hatvan esztendős vagyok és nem emlékezem, hogy valaha esküdtem volna.» Ennek megfelelő volt viselkedése a felnőttekkel