Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903
— — 10 Henrikre freccsent. A híres ősi mondás: »Sanguis martyrum semen christianorum“, beteljesedik, a vértanúk vére csakugyan a keresztények magva lesz. Többek között a még élte tavaszát élő Walpole is Isten ujját látja e megható tényben és ugyanazon helyen lesz a pápaság vértanújává. Oh bátran' mondhattad ezek után te lángeszű tudós, Macaulay, a tudományegyetem rektora, a volt híres angol hadügyminiszter: „A London-bridge, hol e lánglelkü vértanú elveszett, már régen romban lesz, midőn még a római pápa hatalma állani fog.“ E nagyszerű tények és nyilatkozatok, a történelemnek ezen vérrel írt lapjai nem egy szivet tudtak már meghódítani. A pápaság nagy hatalmának és változhatatlanságának természetfölötti csodája szinte önkénytelenül elmélkedésre szólítja a komoly gondolkozót. Európa nehány század alatt háromszor változtatta alakját, a mióta a három világbirodalom, Nagy Károlyé, V. Károlyé és Nagy Napóleoné keletkezett és elbukott — az egyház, a pápaság minden ellene intézett erőszak daczára épen, sértetlenül, élei erősen áll fenn. Jól mondja a katholikus vallásra tért híres Robin Jenő e meggyőző szavakat: „Az emberi dolgok változékonyságának közepette csak egy város, csak egy ember létezik, kinek mozdúlatlansága az idő hullámzó tengerében a rend és állandóság képét idézi lelkünk elé, t. i. Róma ős a pápa.“ Csak ezen katholikus tudat adhatta Szent Lajos ajkaira e megható szavakat: „Édes fiam, a római pápát el ne feledd sóba, légy segítségére minden szükségében 1“ Oh örvendhetsz te nagy pápa, mert benned örömmel is merjük el a kősziklaalapot, ünnepelhetsz a világgal, mert megtanulta benned tisztelni az Istenember földi helytartóját. Nem kell már rabszolgalánczokat csörgetned, hódoló diadalmenet hirdeti földöntúli nagyságodat. Boldog vagy, mert nemcsak pápai méltóságoddal, de szeplőtelen jellemeddel is kiérdemelted a világ hódolatát. Fogadd el ezen örömünnepen a kolozsvári róm. kath. gimnázium tanári karának és tanuló ifjainak hódolatát is, kik ragaszkodásuknak és fiúi hálájoknak szent fogadalmát teszik lábaid elé és az őszinte lelkesedés örömárjába vegyülve egy szívvel, lélekkel kérik a mindenek Alkotóját: „Tartsd meg Isten szent Atyánkat, Krisztusnak helytartóját!“
