Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903

-------------------■ j ■ i I ■

7

varázsolja maga elé. Amott a halmok fokozatosan húzódnak alább, mintha csak Michel-Angelo kupoláját akarnák jobban kitüntetni ; majd a századokat képviselő obeliszkek s a tisztulásnak ősrégi jelképei, a szökőkútak vonják magukra figyelmünket. Itt az utczákon ünneplő sereg siet, már a méltóságteljes köralakú oszlopcsarnokot is betöltik, amely az első vértanuk vérével megszentelt helyet őrzi, hol a kegyetlen Néró bámulta a vértanúk hősiességét, később Konstantin és Nagy Károly, kelet és nyugat térdeltek le Szent Péter, az első egyházfő sirhelyénél.

A régi rómainál százszor nemesebb keresztény fórumot mindenféle nyelvű és öltözetű emberek lepik el. Egyszerre csak a Vatikán erkélyén megjelenik a tisztes aggastyán, a legfőbb erkölcsi méltóság képviselője, az egyház alapja, a római pápa. Mindenki visszafojtott lélekzettel szemléli a nagy lelki uralkodót. Mély csend van. Más város akkor tűnik ki teljes fényében, ha a közlekedés okozta kábító lárma az utczákon végig harsog. Róma méltósága az ünnepélyes csendben nyilatkozik, mely a pápa áldását megelőzi. A nagy zaj rendesen óriási anyagi erőt hirdet; • ennek a zajnak hirtelen megszűnése pedig nagy erkölcsi hatalom fellépéséről értesít. Megcsendül a lelkesült szavú ünnepelt pápa hangja, fölemeli kezét és megáldja a világot. Ezen nagyszerű ténykedés kizárólag csak a pápa tulajdona. A világáldás ugyanis a legfőbb atyaság műve. „Isten a teremtés után megáldotta a világot, az évszázadok sorát is választottal felett mondott áldással fogja bezárni. E két áldás között levő tért Jézus Krisztus helytartójának, a pápának áldása tölti be.“ Ö ezt kiterjeszti mindenkire az ég alatt, legyen az bármilyen vallásit, megmutatván, hogy a más vallásúak iránt Rómában van a legnagyobb türelem. „Az áldás gyümölcse a bocsánat s e kettőnek eredménye : a harangok és orgonák ünnepélyes összhangjában nyilatkozó mennyei vidámság.“ Ezen ünnepélyes tény megadja a feleletet arra a kérdésre: „Mi a pápa?“ E tény a szellemi atyaság és a legfőbb lelki hatalom fogalmát fejezi ki, mondja Margotti.

E magasztos, megható látvány szemléletére megindulva fellelkesülve lángol az emberi szív. De alig engedtük át magunkat a legszentebb érzelmeknek, már ismét egy újabb csodás látvány köti le figyelmünket.

A legelső egyházfőnek, Szent Péter apostolnak sirhelyénél megállva, bámulattal irányítjuk tekintetünket Szent Péter templomában a sír fölé emelkedő óriási, elkápráztató kupolára, amely-