Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1902

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------■

18

Sebes futárok jelentették szerte az országban a választás eredményét, és soha királyválasztás híre Magyarországon nagyobb örömet nem okozott. A hírnököket gazdagon megajándékozták s túláradó örömnyilvánítások közt adtak hálát az Istennek, mert megengedte érniök, hogy ismét magyar ember a magyarok királya_ Megszűnt minden pártviszály, s a honfiak egyesültek a közörömben és a haza szent szeretetében, mert nem tekintették a választást pártgyőzeiemnek, hanem a magyar nemzet diadalának a külföldi befolyások fölött. Ennek a felfogásnak ad kifejezést Szilágyi Mihály az erdélyiekhez s így a kolozsváriakhoz is intézett levelében, a melyben a többi közt így ir: Ti a fenséges Mátyás urat a ti körötökben láttátok születni, házi isteneitek oltalma alatt növekedni és felserdülni, így tehát inkább mint mások örömujjongva a magatokénak nevezhetitek. Nyissátok meg most a közvigasság forrásait, örvendjetek, vigadjatok, újjongjatok és adjatok hálát a jóságos nagy Istennek a ti országrészetek felma- gasztaltatásáért, valamint azon dísz ért és üdvösségért, melyben a magyar nemzet részesült. A német császári udvarnál is úgy tekintették e választást, mint a magyar faj győzelmét a német befolyás fölött. Zokon is vették, hisz maga III. Frigyes császár is számított a magyar királyságra részben, mert rokona volt az elhalt V. Lászlónak, részben, mert azt gondolta, hogy a magyarok el se lehetnek már a németek uralma nélkül. Bosszusá' gukban tehát megrágalmazták Mátyást is, anyját is, ráfogván az özvegy Hunyadinéra azt a mondást, hogy egy esztendő letelte előtt annyi németnek fogja vérét ontani, hogy térdig gázolhatnak benne a lovak, Mátyást pedig gonosz indulatu szörnyetegnek rajzolták. Nem úgy mint a császár, hanem valóságos elragadtatással üdvözölte a választás hírét III. Calixtus pápa, a ki Mátyáshoz intézett levelében azt írja, hogy Mátyás fölmagasztal- tatásában az ő imádságainak és könnyeinek meghallgattatását látja, s Mátyást mint Isten emberét tekinti, a kit az Ur nemcsak Magyarországnak, hanem az egész kereszténységnek küldött.

Mátyás ekkor Prágában tartózkodott, a hová még V. László király fogolyként vitette. Anyja nagy összeget fizetett érte vált- ságúl Podjebrádnak, Csehország kormányzójának, az ország pedig fényes követséget küldött a határra Mátyás elébe, a ki aztán diadalmenetben vonult királyi székhelyére, Buda várába. Útközben mindenünnen üdvözlésére sietett a nép, s ő bátyámnak, néném- nek, öcsémnek, húgomnak nevezvén a nép fiait és leányait, min-