Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1902

8

ellenségének foglya fejezi be életét Sz.-Ilona szigetén; és a mi átalakulásunk vezőrférfiaí közül Széchenyi Istvánt, a ki szintén merészen és a maga felelősségére indította meg nálunk az eszmék forradalmát, végzete a döblingi tébolydába, majd az öngyilkosságba kergette. Hát Kossuth? A hogy ő 1849 augusztusában vérző szívvel átlépte a török határt, többé soha sem láthatta viszont hazáját. Hosszú életének majdnem telét bujdosásban, idegenek közt töltötte, küzdve ezernyi bajjal, s idegen földön, Turulban hal meg.

Nescio, qua natale solum dulcedine cunctos Ducit et immemores non sinit esse sui.

(Nem tudom, micsoda édességgel vonz mindenkit a szülőföld és nem engedi, hogy róla elfeledkezzenek) írja a nagy római költő, Ovidius egyik pontusi levelében. Senki sem tapasztalta in kább maga-magán e mondás igazságát Kossuth Lajosnál; hisz az ő agyának minden gondolata, szívének minden dobbanása, minden törekvésének tárgya az édes szülőföld, a haza volt ; szívet tépő honvágy gyölri egész bujdosása alatt, epedő sovárgással- vágyakozik a haza szent földje után,

Melynek képét bujdosó magzatja Még Kalypsó bébién is siratja S kart feléje búsan vágyva nyújt,

mint „Zrínyi dalának“ költője énekli. De a haza is óhajtja itt hon látni az ő dicső, nagy fiát, és szívrohatóan énekli a magyar nép :

Gyere haza Kossuth Lajos!

Azonban a kölcsönös vágyakozás teljesülhetését megakadályozza — a végzet, és csak koporsójával együtt ölelheti keblére a haza földje bálványozva szeretett fiát. 1894 márcz. 20-án szállott Kossuth Lajos nagy lelke az Űr elé, s nemzete megható gyászpompával szállította haza hült tetemeit halálozásának színhe lyéről, Turinból, hogy nyugodjék a haza szent földjében, a melynek poraival elvegyülni volt kifejezett óhajtása. Félmillió ember kísérte ki Budapesten kerepesi-úti sírjához a magyar nép atyját, és a bámuló világ csodálattal szemlélte a magyar nemzetnek ezt a nagyszerű ma- nifestatióját. Azóta ott álmodik a magyar hazanagyságáról, boldogságáról. Petőfi szent sírnak nevezi II. Rákóczi Ferencznek messze keleten lévő sírját. Most már van nekünk egy másik szent sírunk is a budapesti kerepesi úti temetőben, a hová ezrenkint zárán-