Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1902
5 ' - T/Vf • " épúgy nem volna most állami életet élő magyar nemzet, mint nem volna Sz.-István nélkül. Árpád népét elsöpörte volna a keresztény czivilizáczió középkori áramlása, ha Sz.-István meg nem értette volna ez áramlásnak jelentőségét és erejét, — Sz.- István népét pedig elsöpörte volna a bécsi kamarillának a nemzetiségekkel való összeesküvése, ha Kossuth Lajos épúgy elveszti fejét a veszélyekkel szemben, mint mások, és nem szervezi a nemzeti ellenállást emberfölötti akaraterejével és munkájával. A nemzeti létnek legnagyobb kincseit szerezte meg Kossuth Lajos : a hazának állami függetlenségét, a hon lakosainak jogegyenlőségét s mindakettőnek szabadságát, és mikor e becses szerzeményeket fegyverrel támadta meg a reakczió, Kossuth Lajos lángszavával hadsereget teremt névtelen félistenekből, a kik kardjuk hegyével Írták föl a világtörténelem lapjaira a magyar név dicsőségét. A honvédek vitézségével azonban nem állott arányban a hadi szerencse, és a világosi katasztrófa hazátlanná tette Kossuth Lajost, mint a majthényi síkon való fegyverletétel miatt száműzött lett a magyar függetlenség másik ideális képviselője, Kossuth szellemi elődje, II. Rákóczi Ferencz felséges tejedelmünk. A szabadságharcz szerencsétlen kimenetele után sokaknál az a téves vélemény terjedt el, hogy az 1848 .-i események végzetes szerencsétlenség voltak nemzetünkre nézve, s hogy e szerencsétlenségnek okozója Kossuth Lajos, a ki ellenállhatatlan ékesszólásával belevitte abba a magyar nemzetet. Mi már sokkal távolabb állunk az akkori eseményektől, s így elfogulatlanabbul ítélhetjük meg a szabadságharcz következményeit — és mi előttünk az a vélemény többé meg nem állhat. Az 1848.-Í intézmények biztosították a nemzet önálló állami életét, megadták a szabadelvű és nemzeti haladásnak, fejlődésnek feltételeit, összhangban voltak Európa jogrendjével; ámde a kamarilla fegyverrel akarta megsemmisíteni a királyi esküvel szentesített törvényeket, és a nemzetnek, ha mint nemzet tovább akart élni, föl kellett vennie a küzdelmet, szembe kellett szállania a veszélylyel. Ez a küzdelem volt a siker feltétele és próbaköve a nemzet életrevalóságának. Ha a nemzet megriadva a veszedelmektől, nem merte volna koczkáztatni a harezot a maga életéért, úgy nem is érdemelte volna meg az életet. De Kossuth Lajos lángszavától lelkesítve síkra szállott, s ifjú honvédéi diadalmas csatákban egymásután szórták ki az országból az osztrák seregeket, és a kamarillának egy európai nagyhatalom megalázó segítségére volt
