Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901
93 dcnben kövesse. Qui polest capere, capiat; a ki képes rá, ám kisértse meg. De mindenesetre megtanít bennünket az ő példája az önfegyelmezésre, a tisztaságra, a nemes erkölcsre, a vallásos bitre, a Boldogságos tiszteletére; és ez mind olyan erény, mely valóban értékessé teszi az életet és érdemessé a mennyország bán való folytatásra Zászlónkat harmadikul Galasanzi Szent Józsefnek, a kegyesrend alapítójának képe díszíti. Kilenczven évet meghaladó élete az ifjúságnak odaadó, önzetlen szolgálatában apadt el. Ha olvasom a neveléstörténet lapjait, obseurus nevekkel találkozom, a kiknek sok-sok levél van szánva ; Calasanzi szeré nyen meghúzódik egy lapon. Pedig világraszólót alkotott; rendje hazánkban, Olaszországban, Spanyolországban és Délamerikában virágzik és évenkint 30.000 ifjút nevel a hazának és az egyháznak. Legújabban is Bécsben vallásos munkástársaságot alapítottak az ő védőszárnyai alatt és az ő constituttóival. Vallásosságra nevelte a gyermekeket és az ifjakat. Minden törekvése a maius pietatis in- crementum volt, a jámborság hathatósabb megnövekedése. Azt tartotta, hogy e nélkül az életnek semmi érteke ; ez az élet csak eszköz, a túlvilági az igazi czél De azért nem mulasztotta el fiait a világra is nevelni. Hangsúlyozta a tudományok, különösen a természettudományok' és a mathematika nagy hasznát és jövőjét. Atyai gondja nehány fiatal piaristát Galileo Galileihez rendelt tanítványnak és a nagynak egyik utódja az egyetemi tanszéken egy piarista lett. Azt tartotta Calasanzi, hogy a tudomány a vallásos ember tekintélyét növeli és vallásos érzéseit mélyíti és erősíti. Ilyen szellemben élt és működött haláláig Kilenczven éves korában is édes szóval szólitgatja magához a gyermekeket, a kik mindig megvigasztalva és lelkileg fölemelve jöttek el tőle. Az egyház nem feledkezett meg nagy érdemeiről és hő i erényeiről és szenté avatta. Nekünk pedig örök példáképünk marad ő, az emberiség egyik nagy jóltevöje. Emberi nemünknek majdnem minden jótevője kunyhóban született; ha nem született ott, akkor leszállt oda, mint az Üdvözítő, a ki királyi sarj létére istállóban született. Galasanzi is leszállt várkasté lyából Róma sarába és onnan szedege te fel a tostileg-lelkileg v eszondő gyermekeket. És Róma évtizedeken keresztül látta és csodálta a nagy spanyolt, kinek nem kellett a bibor, aki lemondással maradt meg mind végezetig a maga gyermekei között. Qui autem perseveraverit usque in finem, hic salvus est ; aki pedig mind végezetig kitart,
