Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901

-------------- —

8

9

igazgató kérésére ő nagyméltósága, az erdélyi [)üspök úr 5 méltóságának főnkéit lelkű édes anyja, néhai Majláth György országbíró özvegye.

A zászlószentelés jún. hó 15. ment végbe. Az erdélyi püspök űr végezte. A koros és betegeskedő zászlóanya fájdalmunkra nem lehetett jelen, de Mosdósról táviratban fejezte ki az igazgatónak jókívánságait: „A mai szép ünnepélyen lélekben részt vess és as új zászló alá csoportosuló ifjúság valódi boldogságáért imádkozik a zászlóanya özvegy Majláth Györgynél A zászlóanya gyönyörű zászlószalagot adományozott, melynek felirata az ő neve e szóval: zászlóanya.

A nagy naphoz az ifjúság szentgyónással készült, melyre püspök atyánk exhortálta junius hó 13. A nagy nap reggelén megáldoztak az ifjak, majd 10 órára nagymisére gyűltek össze, a melyre az új zászló alatt vonultak ki Az ünnepi szentmisét Pál István apátkánonok és státusi referens celebrálta; tanárok voltak asszistensei. A szentmise végén az erdélyi püspök úr pápai áldásban részesítette a közönséget, a tanárkart és az ifjúságot. Végűi az intézet igazgatója átvévén az erdélyi püspök úrtól a stólát, a szószékre ment és a következő beszédben méltatta a nap jelentőségét és az új zászlót:

Posuerunt signa sua, signa; et non cognoverunt. — Az ö jeleiket jelekül tették és nem értették.

LXXIII. zsoltár, 4. és 5. v.

Ünnepet ülünk, és egy század hanyatlik le, mielőtt utódaink hasonló napra virradnának. Látható jelet kívántunk állítani a mi eleven hitünknek, a mely megmutatja az égbe vezető útat; bizo- dalmas reményünknek, a mely egy szebb és jobb másvilágot igér, a bol jutalom vár az erényre és vigasztalás a háborúságot szenvedőkre ; égő szeretetünknek, a mely részvevő csatlakozásra hív föl a nemes munkásságban, és a jó embert mind-mind keblére öleli és megérti; a mi hazafias érzésünknek, a mely katholikus voltunkkal teljesen összeíorrott, attól elválaszthatatlan, úgy, hogy csak magyar katholikusokúl akarunk élni és halni. Elértük a nagy napot, kivívtuk a dicső czélt; és az új zászló alá sorakozva, az Úr templomába sietünk, újjongó örömben és háladatos áhítatban égve, hogy azé legyen első szavunk, a ki mindeneket föntart és igazgat, a ki a végtelen szeretet és bölcseség.