Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901

lyabban fogták fel a dolgot s nem engedték, hogy e nagyszabá sú mű válasz nélkül maradjon Mindnyájan érezték, hogy erre felelni kell. Igen ám, de ki felel méltóképen, kiben van annyi tartalom, hogy kiálljon Pázmánynyai ? Szétnéztek az országban s nem találtak egyetlen embert, a kire e nagy feladatot rá merték volna bízni Elmentek tehát Vittenbergába s fölkérték az egyetem theologiai karát, hogy az jelöljön ki számukra egy védőt. Az egyelem választása a tudós Balduinus Frigyesre esett, ki aztán több mint 10 évig dolgozott a „Felelet“-én. Mikor végre műve megjelent, már szinte idejét múlta. Pázmány ugyanis ekkor már tekintélyének legmagasabb fokán állott. Balduinus müvének tehát nem lehetett az a hatása, mit tőle vártak s külöm- ben sem volt a „Kalauz“-hoz hasonlítható sem szellem, sem erő tekintetében.

Pázmány megfelel Balduinusnak is, még pedig dicséretére legyen mondva, a latin műre magyarul válaszol. „Jóllehet — úgy mond - deákul is tudok, de mivel a Kalauzt magyarokért magyarul Írtam, annak oltalmát is magyarul akartam Írni, nemzetségemnek lelki orvosságáért.“ Még néhány személyeskedő támadást ver vissza s aztán csendesedni kezd a harcz, Pázmány alakja oly félelmessé válik, hogy csak úgy „bevezetésekében, „előszók“-ban csipkedik, de komolyan szembeszállni vele nem mernek. Mert ő a dialektikát nem piszkáló eszköznek, hanem ölő fegyvernek tekintette s úgy is alkalmazta. Igaz, hogy nyelve akárhány helyen nyers, sőt durra, de ezt azon kor szemüv - gén keresztül nézve kell megítélnünk, mert abban a korban a hitvitázóknál ilyen volt a rendes hangs Pázmány modora aránylag még szelidnek mondható a korabeli hitvitázók modorához képest. S e tekintetben nincs külömbség protestánsok, és katho- likusok között; Pósaházinak s Malkó Istvánnak a személyeskedő durvaságban mit sem engednek a kath. részről Sámbár Mátyás, Hajnal Mátyás, Balázsfi Tamás s mások.

De mikor Pázmány vitázó nyelvén akárhány helyen meg ütközünk, ne feledjük, hogy ez nála csak a köszönés méltó elfogadása, a tulajdonkép mi erő magukban az argumentumokban van. Nem a hang sújt nála, hanem a szellem.

És hogy tudott ő sima, a tárgy magasztosságához méltó ünnepi hangon is beszélni, legjobban mutatják prédikácziói, melyeket kevéssel halála előtt adott ki. Mikor a templomba lépett, mintha kicserélték volna. A fegyvereket otthon hagyta, nem vit

14