Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901

zett-e a népek joga ellen ? Mindezt nem kérdezte. Csak azt kér­dezte : királynő-e ? Ha az, akkor megölöm ; és megölte. Kedves fiaim ! ti magyarok vagytok és a haza és a trón szeretetében növekedtek föl. Halljátok a történet tanárától, hogy a nemzet és a király sokszor nem értett egyet, és el volt hintve a viszálkodás magva szerteszét a magyar hazában, és dűlt a polgárháború, a fölkelés, a szabadságharcz. Mondjátok meg, édes fiaim, tudtok-e olyan esetet, a mikor a magyar önszántából, oktalanúl rabolt, gyilkolt s a királyra emelte kezét ? olyat nem tudtok. Ott volt Péter, II. Endre, Róbert Károly kora : a mi bűn akkor fogant és a mi szörnyűséget akkor elkövettek, azt mind­mind idegen idézte elő. A mi édes nagyasszonyunk is kegyetlen, szívtelen idegennek lett áldozata. És mi mindezt nem is sejtettük ! A mi szivünk biztossága kisér:e a fejedelmi asszonyt, s aggódásunk távol volt, mert hiszen ő nem vétett senkinek, és a mi jó és szép van a világon, mindazt a ritka erényekben dúskodó királynő szerette. És a bomlott lelkű, szeretetlen idegen megölte. Nagy baja a mi magyar társadalmi életünknek, hogy nem kisérjük eléggé figyelemmel a jelenkor kóros társadalmi mozgalmait. Azt hiszszük, hogy a múlt szilárdabb alapokon áll, semhogy egy rövid életű újítás változtatni tudna rajta. Azt hiszszük, hogy a jelen olyan nyugodalmas, mint a múlt : nézeteket cserél az alap változtatása nélkül, és vár a kifejlődésre. Ámde a jelen türelmetlen a múltat nem tekinti, minden felforgatásra kész. Halljuk csak mit mond a legutolsó két évtized, a melyről mi magyarok alig vettünk tudomást, vagy ha tudomást vettünk, hamar elfeledtük azt, a mit soha sem lelt volna szabad elfelednünk. Az anarchia szó fejetlen állapotot jelent, a mikor a fel- sőbbség hatalma, ereje, tekintélye meggyöngült, kiveszőben van. Azok az emberek, a kik épen ilyen fejetlen állapotot akarnak létesíteni és állandóvá tenni az emberek között, és pedig erő­szakosan, a jelen társadalmi viszonyainak rombadöntésével: anarchistáknak neveztetnek, s politikai hitvallásuk az anarchismus. Anarchisták tulajdonképen csak 1882 VIII. 12. óta vannak. Akkor tartottak különösen a neolatin (román) nyelvű országok munkásai congressust Genfben, és onnan és akkorról van keltezve világhírű, rettentő kiáltványuk, mely szól az egész világnak. „A ki nekünk parancsol, az ellenségünk“, mondja a mani­festum „Mi anarchisták, azaz felsöbbséget el nem ismerő férfiak, 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom