Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

—

—

8

legnagyszerűbbet választotta, hiszen kisszerű és szűk körű alap nagyszerű alkotást sohasem hozhat létre. Minél megkapóbb, általánosabb hatású valamely művészi alkotás, annál magasztosaidnak kell forrásának is lenni. De az is természetes, hogy nagyszerű eszmét kidolgozni és hatásosssá tenni csak nagy elme, igazi művésziélek tud és csakis a Michel-Angelok, Rafaelek, Daritek, Miltonok, Caracciok, Palaestrinák mernek a fönségesnek forrásához közeledni, hogy abból merítsenek.

És mi a legfönségesebb ? — Az, a mi minden lélekben mindenkor fölemelő, nagy érzést szül; a melynek hatása mindig megvolt és meglesz ; a mi általános mindig. Általánosabb, erősebb hatást pedig soha semmi érzés nem gyakorolt az emberre, mint a vallás, a mely a legszellemibbhez, a legtisztább és hatalmában a legfönségesebb Lényhez emeli fel a szellemi után vágyó lelket. Nagyon érthető tehát a vallás átalakító hatása a művészetekre ; nagyon érthető, hogy a valódi szép és igaz forrása a vallás ; hogy a legmagasztosabb alkotások eredete, oka ez az örökké és általánosan ható érzés, a melyet azonban a maga nagyszerűségében kifejezni csak igazi nagy szellem képes. Az emberiség művelődéstörténete bizonyítja ezt az az állítást. Onnan olvassuk, hogy minden művészet a vallásból fejlődött ki és ha idővel más is szolgáltatott tárgyat a művészeteknek, mégis a leghatalmasabb alkotások egész korunkig, akár a költészetet, zenét, akár a képzőművészeteket tekintsük, mindig a vallásban lelték forrásukat.

Bár a különféle vallások mind a magasság felé irányítják tekintetünket, mégsem teremtenek egyformán magasztos művészetet. Legjobban, legátalakítóbban és legigazabban az a vallás foly be a művészetekre, a melyik a leghangosabban és legátszel- lemültebb szívvel kiáltja : „Sursum corda!“ Ezt leghatásosabban épen a művészetek történelme bizonyítja. Mert azoknál a népeknél, a hol még a vallás is a föld rögeihez kötötte a lelket, a hol hit helyett babona élt, a hol teremtett dolgok, bálványok voltak az istenségek, még művészet sem fejlődött ki. Nem azért, mert nem született közöttük valami nagy alak — hiszen az elképzelhetetlen is, hogy nemzetek között századok folytán ne támadjon egy-egy kimagasló szellem, — hanem azért, mert nagy lelket nem is teremthet, nem is szülhet és nevelhet olyan vallás, a mely maga is lelketlen és anyagból való.

Mihelyt kissé íinomultabb és a szellemiséghez közeledöbb a vallás, megszületik a művészet is. — Még ugyan szertelenül