Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
78 Egység a magyarnak! E szavakban fekszik jövendőnk kulcsa; mert mi annyiféleképen összeszaggatott magyarországiak, ha neveltebbek nem leszünk, a nyelvben nemzetileg, szeretetben vallásilag nem egyesülünk, ám bármint pezsegjünk, forrjunk, ágaskodjunk és hetvenkedjünk, csak veszni tért, megsiratandó neinzet-vegyülék vagyunk, a mely nem él, hanem csak nyomomat] tengődik." Ilyen lelkes eszméket tanúltak apáink első földrajzi kézikönyvükből. Az ezen eszméken táplálkozott fiatal nemzedék, a mely még a szabadságharcz napsugaras dicsőségét is látta, türn1 tudó, állhatatos lélekkel szenvedhette végig a Bach-korszak nyomasztó jármát. Horváth Pius nemcsak az iskolában fejtett ki termékeny munkásságot, hanem a templomi szószékről is hallatta az istenfélelem igéit. Fájdalom, e nemű munkásságának nem maradt nyoma. Csak egy beszédjét bírjuk e korszakból s ez meg is jelent nyomtatásban. Czíme: A veszprémi nemzeti őrség zász/ó- szentelési ünnepén tartatott egyházi szózat, melyet ápr. 9. 1848. évben a szabad ég alatt elmondott Horváth Pius kegyes szerzetbeli tanár. Veszprémben, Ramasetter Károly betűivel, 1848. Ez a beszéd, a mely az idő sürgetése miatt két óra alatt készült el, az egész későbbi hitszónokot, az igaz papot, a lelkes hazafit és a bölcs és mérsékelt embert tűnteti elő. Az idő gyors kerekén örömnap virradt a nemzetre, a melyet Istenbe vetett hittel, erős és munkás szándékkal és bölcs önmérséklettel kell megünnepelnie. „A korlátolt szabadság szükséges“. — kiáltja oda a nemzetőröknek — „mivel kiilömben bűnös lépések keletkeznének úgy egyesek, mint az egész nemzet kebelében, pedig a bűn és erkölcstelenség űzte ám ki Róma falai közül is a szabadságot.“ S örömújjongva kiáltja feléjök: „Üdv nektek, dicső polgártársak ! kik közül egyetlen egy sem fertőzteté meg botrányos kihágással e nemzet újjászületésének nagy és szent ünnepét. Legyenek ezentúl is nemesen dobogó kebleitek zálogai: béke, rend, testvéri összeforrás, törvényes engedelmesség, személyi és vagyon- bátorság és magánkötelességtek teljesítése.“ Horváth Pius szavának gyújtó hatása volt. A veszprémi nemzetőrség a Drávához vonúlván, a lelkes szónokot megválasztotta és megnyerte tábori papjának. Sokszor hangzott föl a lelkes pap tüzes és mégis okos szava ; ott hallották Pápa piaczán, Zábalan, a Dráva partján.
