Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
66 12. „András ellen.“ Kettős ostobaság lántzával kötve vagy András, Kába vagy, és még hogy kába vagy, azt se tudod 13. „A kopaszhoz.“ Egy szálig (kopasz) el-elvesztéd hajadat koponyádról, Már most mit lehet el-vesztened ? a’ fejedet. Révai és Mulay buzdítása titkos szárnypróbálgatásra bírta Bollát; de a siker csekély volt és a belátó Bolla a verselgetést hamarosan abbahagyta. 6. Rhytmi ex Metastasio versi. 7. dal. 1 Nyughatatlan óráim, Mely számoson vagytok, Legyetek öldöklőim Sirba taszítsatok. 2. Ti édes gerjedelmim, Vélem nyugodjatok, A mit néznek gondjaim, Ahoz úgy sem jutok. II. dal. 1. Mig boldog volt, követtem Szerentséje fényjében, Vele leszek, és követem Setét menydörgésben. 2. Mint az aranynak szennye Látszik a forró tűzben, ügy a hamis társ szive Ki tetszik rósz időben. III. dal. I. Ki mondhatja meg nékem Hol légyen az én kéntsem. Forgok-e hű szivében, Édes beszédjében ? 2. Boldog vagyok, ha sóhajt, Mikor nevemet hallja, ’S azt tsendes ajakival Magában suttogja. íme a klasszikus műveltségű szerzetes a kor kedvelt olasz dalosához is nyúl, a kinek utólérhetetlenül dallamos versein az ő dadogó költői nyelve, a melyet csekély költői tehetség táplál, teljes hajótörést szenved. Mindazáltal ismételt próbákat tesz s rimes magyar versekbe önti egyéni keserveit is, ugyanolyan kevés sikerrel. Az önismeret, a szigorú önbirálat mihamar letéteti vele a modern hárfát; de az antik lyra nem pihen nála, azt ritkán magyar, töbnyire latin kísérettel egészen a 90-es évekig pengeti. Magyar distichonokban gúnyolja a Hóra és Ivloska-féle lázadást, jeléül annak, hogy a kor eseményei nem zugnak el észrevéttelenül mellette. De egyénisége mégis inkább latin versekben tükröződik. Mesterei: Horatius, a kit ugyszólva teljesen tudott betéve, Persius, Catullus és Juvenalis. Gondos kézzel írogatta ki ezeknek scnten- tiosus mondásait. Latin költeményei között a nagyobb rész óda és elégia, és van nehány epigrammája és idylliuma. Megénekli a
