Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
4 Forr-e legkissebb heve Pindarusnak E’ tanátsotlan kobozos leánynál ? Tiszta, ’s értelmei füleidhez ötét Küldöm, Ítéld meg 5 Már te jó régen Görög, és Deák nyelv ’ Drága lántzával kötözöd beszédünk’ Déltzeg. és eddig szabadon botsátott Ige-futását ' ti Meg- szelídített alagyáid önként Tetszetős lépést szaporítva tesznek, Peng arany ’s gyémánt karikákkal égő Gyenge belintsjek. 7. Mellyre fel-serkent gyönyörű szavaknak Szives éllesztő sokasága hozzád Bokrosán tódul, koszorús raboddá Lenni örülvén. 8 Nő azon közben Neved, és az ország Mely nevelt, és szült, nem elég ki-terjedt Hangos hírednek; tud az Olt’, ’s az Albis’ Partja is immár 9 Bé-hatál Múzák öröm-udvarába. Vigadozz, tapsolj, mivel a’ ditsőség Ott lakik véled, ’s ragyogó karokkal Téged ölelget. Ezt a verset az inLézet 1897—8. Értesítőjében közöltem (132. 1.) 1776-ból való. L. tiévai Elegyes versei 260 Révai válaszával. A teljes vers és a varia lectio külömböző időből való. 3. Ad Nicolaum Révai e S. Piis. celeberrimum Poétám Hungarum, cum is Poesim Hungaricam Auetori suu- deret rejecta Poesi Latina. Deploras querulo carmine Révai, Quod (juamvis teneros Pieridum choros Sectemur studiis ambo caientibus; ln florente tarnen dorso Heliconii Montis mo nequeas conspicere uspiam Alta quin etiam voce, velut procul Errantem in slerili me solitudine lnclamas, ad iter, quod teris, advocans Ne clamore tuum tam mihi amabile 62
