Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

51

Nem szóltunk részletesen Váradi Antal ról sem, a kinek költészetében a vallásos irány az uralkodó ; egy-egy dalából erős hit súgárzik ki; megkapó imádságot zeng anyjáról — de míg legnagyobbrészt az epikai költés foglalja le múzsáját, másrészt bibliai tárgyú történetei és Iskarióth-ja sokszor erősen sértik az Egyház tanítását és a keresztény érzületet. Váradyt a vallásból inkább annak titokszerűsége és mysticismusa ihleti meg, mint tanítása. Ezért látjuk sokszor kételkedőnek és még Iliiében is ingadozónak. Hugo Viktorra emlékeztető sejtelmes romanticismusa pedig nem egyszer téves tanításaival, szertelenségeivel magát a vallást is megtámadja. Főképen legendáiban érezzük ezt, a melyek különben sokszor nélkülözik a hang szükséges naivságát és egyszerűségét.

Inkább fölemlíthetjük Móra István-1, a kinek családi költészetét egészen hitből fakadt vallásos hang hatja át. Népies vonási! és mégis művészi költeményeiben, ha meg-megcsillan is a kételkedés, mindig erősebb mélységes hite, a melyet egy egész hitvallomásban fejez ki. Vigasztaló, buzdító, esdeklő könyörgéseiben, Isten dicsőségét és szeretetét hirdető költeményeiben oly szívből fakadó buzgóság, erős hit, közetlen őszinteség nyilatkozik meg, hogy ezek hatásukban fölülmúlják nem egyszer hivatásos vallásos költőinket. Oly erősnek látszik költészetében ez az érzés, hogy bízvást hiszszük, nem is fog megszűnni, de gazdagítani fogja főképen népies hangú vallásos költészetünket.

Még ki nem alakult s a maga forrongásában sokszor zavaros a Zsoltárok fordítója, Kálmán Károly, a ki a hatást ízléstelen, bombasztikus stílussal akarja elérni; komolyabb, de nagyon szűk körű Dante s több költő fordítója, Csicsáky Imre; kiforratlanságában is hatásos Pongrácz Béla; sok gondolatú a hallgató Kislaludy A. Béla és Répássy János; erősen figyelmet kelt a gyengéd, érzelmes lelkű Faksy Gáspár, a fájdalmas merengésü Sziics József-, megemlítendők a gyakrabban föl-föl- tűnök közt: Sípos István, Patyi István, Arvay Sándor, Ví- rágh István, Mohi Antal és egy-két reményt keltő, tehetséget eláruló költő a legifjabb nemzedék közül.

Pangásról, a vallásos lant elnémulásáról tehát nem beszélhetünk, de arról igen, hogy mindezek ellenére újabban nemcsak hogy felül nem múlták, de el sem érték Mindszenty korát, a melyben változatosabb és az életre jobban kihatóbb volt a vallásos költészet hangja.

4.*