Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
--------------------------------------------------4 7 szerűséggel, kedves hangulattal tudná festeni, hogy legalább ennek változatossága enyhítené a folytonos panasz hangját. Költészetének ez a nagy hibája, lyrájának egyhangúsága onnan ered, hogy mélyen érző lelkében nagyon sokáig sajog a seb. De ha majd jobban megedzi az élet; ha fájdalmai teljesen elülnek; az embereket — a kiket pedig szeret —- nem kerüli ; magányát elhagyja; ha önmagán kívül jobban észrevesz mást és beilleszkedik az életbe ; főkép pedig ha a tapasztalat és tanulmányozás gyümölcseit megszerzi: változatosabbá váló lyrája a maga őszinteségével akkor fog valójában hatni. Újabb költészetünk általános gyönge- | SZEMLÉR FERENCZ sége érzik meg Lévay lyráján. A mint a korban nincs erő és bátorság nagy tettekre és érzésekre, a költészet is félve kerüli a nagy tárgyakat, eszméket. Pedig a gyöngeség bevallása az, mikor a költő nem mer belenyúlni a szív nagy érzéseibe, és megelégszik, ha lefestve egy érzelmes képet, elzengve egy-egy merengő dalt szelíd, álmodozó hangulatot ébreszt a lelkekben. A költészetnek ez nem lehet czélja ;■ abban erőnek kell buzogni, hogy képes legyen hatni — a hangulat pedig múló érzés, hatása pillanatnyi. A fejlődésében levő Szemléi.' költészetében még kevésbbé várhatjuk, hogy az érzelmek nagy skáláját megtaláljuk ; ő is megelégszik azzal, ha egy-két szívet csendes ábrándba ejt, bár meg-meg- csillan hangjában az erő is, a mely nem elringatni, de fölrázni, tettekre vinni akar. Általában azonban szeretetet kereső, hívő lelke, anyja s a gyermekkor édes emlékei vonják meg elég szűkre költészetének körét. De mintha többre vágyna, mikor remegő hangon hazájához, korához akar szólni; megsejti, hogy szívének lángján és hitén kívül van egy más világ is, a melyre azonban csak úgy lehet hatni, ha bátran kiáltó hangjában lesz annyi erő, hogy meghallja a zsibongó zajon keresztül ez az anyagiért küz- ködő, kis érdekekbe elmerülő emberiség. — Gyengéden érző lélek ő is, a ki most még, a kialakulás korában, igaz és megkapó őszinteséggel csak saját lelkének álmait tudja lerajzolni és valódi melegséggel nem korának, de saját küzködő életének fájó, érzelmes vonásain tud borongó, de reménylő hittel elmerengni. Még fiatal, de kijutott már neki is az élet gondjából, ennek küzdelmében minden reménye hulló csillag, útja tövises, de a kétség és a sötét reménytelenség nem borítja cl; vigaszos fény száll feléje a múltból: édes anyja és annak imádságra, hitre buzdító tanítása. A csendes, megsiratott otthon vallásos levegőjében él