Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
— 36 Felelni az angol essay-iróval, Garlyle-lal, felelünk: „Senki se panaszkodjék „környezete“, „kora“ s egyéb ily körülmény miatt. Kora rossz : hiszen azért van ő itt, hogy jobbá tegye.“ — Az Isten él, csodái ma is bámulatosak; Jézus keresztje ma is milliókat gyűjt maga köré ; az evangélium isteni tanításai ma is igazak; a templomokban zeng az ének; a szívnek ma is szüksége van imádságra, hitre — miért oly gyönge hát a lant hangja? Krisztus egyháza kétezer év után is erősen áll; az emberiség ájtalos áhítattal tekint ma is az „ember Fiára* ; Isten büntető keze lesújt most is és könyörögve jajdul föl ilyenkor a bűnös irgalomért, érezve az Úr nehéz látogatását; vannak hívők, megszámlálhatatlanok — mégis talán erőtlenebb a vallás eszméje ? Nem. Mert hiába volt a XVIII. század kételkedése — Chateaubriand egy költői remekkel felelt rá; hiába korunk tagadása — Bougaud egy hatalmas és megkapóan gyönyörű költeményt irt prózában az Istenről, az egyházról. Különben valójában nem is beszélhetünk vallásos költészetünk pangásáról, de erőtlenségéről igen. S ez onnan van, hogy még mindig Mindszenty iránya, de nem hangja befolyásolja költőinket. A vallásos költészetnek az életre, gondolkozásra, a korszellemre való erős hatás a végső czélja; Mindszenty korában csak azzal a tüzes lyrával lehetett hatni az izgalmakban lázassá vált szivekre — ma a lyrával csak hangulatot lehet teremteni, de nem maradandó hatást. Ma már abban a jövőben vagyunk, a melyet Mindszenty vatesi ereje megjósolt: »A drámát vallásositani—ez volna igazán a jövő zenéje, egy lángeszű katholikus költő feladata.« Nincs mit hozzátennünk e valóban Mindszentyhez méltó gondolathoz — de ha a legújabb kor vallásos költőiről szólva már fiatalságuk miatt is csak lyrájokról számolhatunk be: erősen hiszszük, — jeleket, törekvéseket már látunk is — hogy akadni fog valóban olyan lángeszű költő, a ki megérti a kor gondolatát és kielégíti vágyát. Hat ugyan a dal is, de csak akkor, ha REVICZKY GYULA van benne valószínűség ; az anyagias kornak érzékelhetöség kell a költészetben is. Valószerüség, realitás sok van Reviczky költészetében ; ugyan, de megragadó eszméi az idcalismus világából valók nem vesztik el soha az alapot, ezt a nyüzsgő életet, és azt a földet, a melyen járunk. Talán csodálatos is sokak előtt, hogy ez az emberrel, világgal, Istennel harezban álló, őket felelősségre vonó, érző lélek mint kerül a vallásos költők közé. Hiszen
