Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

23

hangon. Néha az Apokalypsis messze mutató hangja kiált felénk és jósló szavát kételkedés nélkül fogadjuk, annyi határozottság van benne. Igazában próféta, vates, a mi biztos jele a nagyságnak.

És egyszerű élete is mily nagy bizonyság e mellett. — A nagyokat koruk kicsinyeknek nézi; fél tőlök; igyekszik elnyomni, kis térre szorítani; meggyöngíteni, elkeseríteni. Mindszenty nem bírja ki 50 évnél tovább életének titokban lefolyt tragikumait. Kortársai közül a törpék, a kicsinyek mind előrejutnak — az ő osztályrésze az elmellőzés, semmibe vevés. Mikor mint hitszónok bontogatni kezdi Egerben szárnyait, megijednek nagyságától. Az ármánykodás egy kis falusi plébániára űzi és ez a nagy szellem nem tud több lenni egyszerű alesperesnél. A nagyoknak ez a sorsa. Shakspere szegényen élt, Schiller temetésén alig volt valaki, Camoens koldulásból tengette életét. Elismerést, magasztalást, jutalmat egyik sem kapott életében. Mindszenty egész élete lemondásban áll. Megtanulja ezt már ifjúkorában. Egy vágy hevíti a fiatal papnövendék szívét: karddal harczolni a hazáért. És míg társai mind elmehetnek a haza hívó szavára, őt betegség szegezi ágyához. S mikor lábadozva, még erőtlen kézzel, újra fegyvert akar fogni, beteg anyjának féltő szeretete nem engedi ezt meg. Ettől fogva minden álma, minden ábrándja csalódással végződött. S hogy ez a sok csalódás nem nyűgözi le, nem szegi szárnyát — de még erősebb harczokra viszi: mutatja a nagy lelkek vonását az ő életében is.

Hatalmas eszméje : a legeszményibb idealismust — a vallást vegyíteni a realismussal •— az élettel a nélkül, hogy ez letörölné amannak ragyogó himporát; az elvontat belevinni a valóba ; megtestesíteni a szellemet, akkor még csak sejtett, ma már általánosan vallott elv költészetben, művészetben egyaránt, üe végrehajtani mindvégig egyenes határozottsággal igazi nagyságot kiván. Mindszenty az volt. A mire vállalkozott, azt végre is hajtja. Nem állítja meg útjában a költészetének felekezetiességét erősen megrovó kritika, sem az emberek önzése, kicsinyeskedése, sok csalódása, elmellőzése — végtelen nagy benne a szeretet s ez elfojtja a keserűség szavát és csak megbocsátani tud. Egész valóját és költészetét áthatja a szeretet érzése, a mely benne sokkal nagyobb, mint másban; ez teszi költeményeinek alaphangját; ezért énekli meg lángolóan — Istenét; reménykedve, biztatva — hazáját; a lelkesedés tüzét fölgyujtva — egyházát; mindenkit magához ölelve — az emberiséget; a magyar szív bizal-