Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899
39 lid angyalként lebegte körül a sokat szenvedett aggastyánt, borult perczeit enyhitgette, és érzelmes derültségre hangolta. Dann maga bevallja, hogy edzettségének és marezonaságának daczára ez a dévaj lányka kénye-kedve szerint tudja őt megríkatni vagy megnevettetni. Csak egy dolog szokta még boszantani az öreget, ha ezt a kifejezést hallja: „Az nem lehet, az nem megy.“ Olyankor felzúdul, mintha egy régi sebe szakadt volna föl. Ilyen jelenettel kezdődik a vígjáték. Az öreg úr elgondolván, hogy kicsiny, bohó húga mihamar eltávozhatik köréből egy szeretett férj oldalán, egy vidékükön járó művészszel meg akarja festetni Júlia arczképét. A művész azt feleli Dann levelére : nem lehet, mert egy festménybe kapott, a melyet hamarosan kell befejeznie. Dannt ez a hír rendkívül boszantja és haragját Júlia is érleli: nem lehet-féle kifejezésekkel. Júlia azonban meg is tudja engesztelni gyermeki naiv ragaszkodásával, sőt meg is ríkatja; és annyira hat az öreg úrra, hogy az egy időközben bejött szoba- és tájfestőt, a ki szintén: nem lehet, nem tehetem-féle kifejezésekkel állít be, és a kit Dann ezen való haragjában végleg el akar kergetni, nemcsak hogy barátságosan bocsát el, de gazdagon meg is jutalmazza. Tovább beszélgetve nagybátyjával, Júlia kitudja, hogy titkos jegyese, Axel Frank az a művész, a kivel Dann húga arczképét meg akarja festetni. Dann a maga nyers modorában ismét ír a művésznek, de Júlia, hogy a szerelmest beleegyezésre birja, szintén ír néhány sort, melynek természetesen több hatása van, mint a nagybátyja összes Ígéreteinek. Julia ezenfelül öreg szolgájuknak meghagyja, hogy az érkező festő előtt lehető rossz színben tüntesse fel a bácsit, mert attól tart, hogy Axel a nyomorral küzdve talán elvesztette jellemének büszke függetlenségét. A művész eljő és a szolgától nyert értesítés alapján visz- szautasítóan bánik a gazdag bácsival. Dann azonban rendkívül érdeklődik Axel iránt már az első pillanattól fogva, mert férfiasnak találja és szeme emlékezteti arra a szép időre, midőn szívében merő tavasz volt és midőn ő is sokat merengett egy éjsötét szem sugarán. Jószívüen felajállja Axelnek a szükséges pénzt egy művészi útra, de ennek részéről csak merev visszautasítással találkozik. Júlia már már aggódik, mert Axel oly büszke, hogy közte és Dann között majdnem pörre kerül a dolog. De Júlia női leleményessége a bácsi figyelmét Axel egy gyűrűjére fordítja: Hátha azt drágán megvásárolva tőle, Axelt így
