Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899

—

17

4. Veteranen (A veterán) lelkes bizonysága annak, hogy a finn nép mily nagyra tartja a harczi dicsőséget. A veterán hallja a szülőföldje körül dúló harcznak hírét, díszruhájába öltözik és elmegy az alavói csatatérre, hogy ott, nem törődve a halálos veszedelemmel, meggyőződjék arról, vájjon a fiatalság méltó-e a régi dicsőséghez ? S nyugodtan nézi a harczol; csak olykor-olykor csillan meg a szeme. A végén azonban köszönetét mond a fiatal harczosoknak e dicső napért és hálatelten rebegi:

„még él apáink szelleme, még vannak a hazának férfiai.“

5. Löjtnant Zidéri (Zidén hadnagy) egyike volt a szabad- ságbarcz legvitézebb katonáinak: 1785. született és a Vil la híd- jánál esett 1808 okt. 27. Már gyermekkorában nagyon pajkos és vakmerő volt és folyton katonásdit szeretett játszani. Runeberg e költeményben rettenthetetlen vitézségéért dicsőíti. Az volt a jelszava: Hurra, mina man, framótl (Hurrá, legényeim, előre!) A legöldöklőbb tűzzel szemben is kiadta e jelszót; s katonái soha sem rohantak neki elég gyorsan előre. A Virta hidjánál is így történt ; súlyos sebbel elesett, de még körülnézett és övéit nem látva, szégyenkezett; mire mellette levő káplárja felvilágosítja: az egész csapat elesett. Akkor hát mint urak halnak meg, mondja ujjongva Zidén; cs ez volt az utolsó szava.

6. Torpflickan (A tanyai lányka) megható bizonyságát adja a finn nő hazafias érzésének. A munkavégzett pórcsapat fáradtan de azért vigan jő haza. Aratott, de nem kalászt, hanem ellenséget. Egy tanyácska mellett haladtak el, melynek kis küszöbén egy merengő leányka ült. 0 kedvesét várja, s mikor nem jő, siratja elveszett szerelmesét. Ámde anyja szörnyű szóval vigasztalja: „rád gondolt és kerülte a halált.“ A leány nem szóll, hanem elmegyen a csatatérre ; de hiába keresi a kedves arczot a holtak között, nincsen az olt. Ekkor kétségbeesve jegyesének gyávasága felett, felkiált: „Ö nincsen a holtak között — halnom kell hát nekem!“ (Han fans ej bland de döda der, och derför vili jag dö.)

7. Sven Dufva egy szegény, agg obsitosnak a félkegyelmű fia. A mit tesz-vesz, mind esellen az. Apja hiába korholja : ugyan mi lesz már belőled ? A szálas, tagbaszakadt legény marad, a mi volt: buzgó, de értelmileg hasznavehetetlen. Végre azonban beleúnt a sok korholásba, s gondolkodni kezdett, már a hogy ő tudott.

iln lefver fildrens ande, ännu har landet män —

2