Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1898
26 miserunt regi. Et acceperunt in die illa spolia múlta, repleticjue sunt gaudio magno, eo quod inimicus regis cecidisset; corpora verő Christianorum, qui ceciderunt in proelio, tollentes duxerunt bt Moroswar, et sepelierunt in cimitirio S. Joannis Baptistáé in monasterio Graecorum, quia in eodem provincia aliud monaste- rium illis temporibus non erat; monachis autem ipsius loci ejus- dem urbis tercia pars deserviebat, quos Chanadinus non repidit, séd in eodem statu, in quo inventi sunt, manere permisit. Quo facto Chanadinus assumens abbatem dicti monasterii, cum aliqui- bus monasterii fratribus venit ad locum, in quo ei leo apparuerat, ubi focit signum, quatenus votum, quod sancto Gcorgio voverat, adimpleret. In ipso quoque die societati suae convivium magnum praeparavit. Deinde transeuntes Ticiam, venerunt ad regem. Jam verő caput Achtum appensum erat super turrim portáé civitatis. Videns autem rex Chanadinum, gavisus est gaudio magnó, séd Gyulám socium ejus super omnes extollebat, quo audito Chanadinus subridens ait: si caput regi attulit, cur etiam linguam non apportavit, qui regis inimicum interfecit? Mentitus est enim Gyula praesentato capite, asserens se regis adversarium occidisse. Cum- que ad visum regis caput fuisset submissum, et őre aperto lingua non fuisset reperta, Gyula propter mendacium de curia domini regis ojectus est; Chanadinus verő linguam de bursa exponens, a rege sublimatur, quem constituit principem domus regis et domus Achtum; ait enim rex: ab hoc die urbs illa non vocabi- tur Morisena, séd urbs Chanadina, pro eo, quod inimicum meum interfecisti de medio ejus, comes illius provinciáé eris, ipsamque sub titulo nominis tűi titulabis, provincia Chanadiensis vocabitur usque in generationem. Post haec veniens Chanadinus ad locum, ubi leonem in sompnis viderat, in honorem beati Georgii Marty- ris monasterium aedificavit, introducens illuc memoratos Graecos monachos de monasterio beati Joannis Baptistáé una cum abbate. Jegyzetek. Csak tárgyi magyarázatra szorítkozom; a nyelvi eltérés itt- ott szembeszökő ugyana classicus nyelvszokástól, de annál hasznosabb és köny- nyebb azt a tanulókkal megállapíttatni. A Csaudd-monddrdl Beöthy Képes Magyar Irodalomtörténete (I2. 61 — 62.) így ir: * A Gellért-legendába kevert gyönyörű Csanád-monda egyedül is eléggé hirdeti, hogy bővében voltunk a nemzeti hagyománynak. De ez az egy kivételes feljegyzés is csak azon tévedésen alapulhatott, hogy a jámbor barát egyháztörténetet vélt írni, mikor a templomalapító egész regényét elmesélte . . E monda a nagy nemzetközi vagyonból olvadt történetünkbe, mert alapelemei benne vannak a perzsa Sáh-Náméban, a középkori franczia trouvérek, angol bár
