Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1898

16

yegysetek. I. versszak. A haragnak napja, értsd: a teljes igazságszol- tatás napja, a mely be fog következni a prófétáknak jövendölése szerint, a minő Dávid király, sőt a melyről a pogány világ homályos jóslatai is tudnak; az utóbbiakat a költő valamennyit a legösmertebb névvel, Sibyllával hozza kapcsolatba — In favillä acc. helyett. — Saeclum: mundum.

2. vers szak. ludex est venturus . . . Krisztus utolsó eljövetele az Ítélet napján Máté XXV. 31. — Stricte-, szigorúan.

3. versszak. Liber scriptus proferetur. V. ö. Apocalyps. XX. 12.: »et vidi mortuos, magnós et pusillos stantes in conspectu throni, ot libri aperti sunt.« — Toturn : omne.

7. versszak. Cum vix justus sit securus: az igaz ember sem biztos abban, vájjon mcgérdemli-e az isteni szeretotet ?

8. versszak. Rex, 1. Máté XXV. 31.: >mikor pedig eljő az ember fia az ő fülségében, és vele mind az angyalok: akkor ő fölségének királyi székébe űl.«

E versszakkal kezdődik a költemény második része. A rettenetes Ítélet gondolatától megrettenve, a költő térdre omlik és benső esdeklésre fakad, mely tele van alázatossággal és gyermeki bízodalmas ragaszkodással.

10. versszak. Quaerens me sedisti lassus. V ö. János IV. 6. »Jézus tehát elfáradván az úton, oda üle a kút fölé.« — Cassus: hiábavaló.

13. versszak. Qui Mariam ... A bűnös Máriáról van szó, kit általában egynek hisznek Mária Magdolnával.

14. versszak. Preccs meae non sunt dignae-. nem méltók arra, hogy meghallgattassanak.

15. versszak. Inter oves. . . V. ö. Máté XXV. 33.: »és a juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig balkéz felől .»

77. versszak. Cor contritum quasi cinis-. erővel teljes kép.

A két utolsó versszakban a költő eltér a rendes formától: 2—2 sor alkot rimet, s a két rövidebb végsor, a végfohász, nem alkot rímet.

A Dies Irae-röl szóló jeles müvek; 1. Dies Irae. Histoire, traduction, commentaire pár le P. Charles Clair de la Compagnie de Jésus. Paris, Letouzey et Ané, éditeurs. L. Havi Közlöny (Temesvár, 1896, februáriusi füzet). — 2. Dies Irae, Hymnus aut das Weltgericht. Von Lisko. Berlin 1840.

Magyar fordítása 3 említendő: Czuczor Gergelyé; egy általánosan elterjedt népszerű fordítás; és egy a reformáczió korából. Német fordítása van 80, angol 15, sat.

A költeményt megzenésítették: Palestrina, Durante, Haydn, Vogler, Winter, Weber, Neukomm.

Összehasonlításra kínálkoznak a Kazinczy-codexbeli Tanítás a leitámadásról. (R. M. Ny. E. VI. 245—254); a Lobkovitz-co- dexbeli a halálrwl zol czímii elmélkedés két „rettenetes“ példájával (u. ott, XIV. 105—116); az Érsekújvári-codexbcli halainak rettenetes és zernyw voltáról szólló prédikáczió (u. ott, IX. 255—266); Pázmány és Káldi idevágó prédikácziói; Párkányi