Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
93 új tanszéket, a történelmit állították föl, melynek első tanára Koppi Károly piárista lett, előbb kassai jogakadémiai tanár, 1784-től kezdve pedig pesti egyetemi tanár, Kazinczy nagy barátjának, DessewlTy József grófnak nevelője. Nagy gyász érle az országot úgy, mint az intézetet 1780 november 22. Mária Terézia királynő halálával. Az akadémiai templomban 1781 január 7. tartottak a tanárok az ifjúsággal egyetemben gyász-istenitiszteletet, s ezután Pállya István mondott gyönyörű halotti beszédet, a mely méltán sorakozott nagyhatású egyetemi beszédeihez. Magánlevelek úgy, mint hivatalos informatiók arról értesítenek, hogy a munka hivatásos búzgalommal folyt ezalatt Pállya vezetése mellett, s az ifjúság szívesen kereste föl az intézetet. Mindazáltal Pállya kedvét veszítette és 1782., csakhogy innen szabadúlhasson, a váczi collegium igazgatását vállalta el. Szívesen marasztalták olyanok is, a kik ellene voltak. De Pállya elhatározása megmásíthatatlan volt; azonban néhány év múlva mint rend főnök ismételten visszatért Kolozsvárra. Pállya utóda Mulay Konstantin lett, aki alatt a II. József korában mindinkább erősbődő szerzetesellenes szellem a szerzetes- rendekre, s különösen a kolozsvári piáristákra is majdnem halálos csapást mért. 1777. évben a kolozsvári gymnasiumnak 346 tanulója volt, 1787. már csak 101, s a következő évben 85. E feltűnő apadás erőszakos külső okra vezet vissza. II. József 1785. a két kolozsvári fmevelőt föloszlatta. Ennek a rendeletnek gyászos hatása volt a kegyesrendiekre is Egy részök visszatért Magyarországba; a tanárok ugyan kitartottak mindvégig, de az együttétkezés s az együttlakás, mely a finevelőkhöz volt kötve, megszűnt. A kegyesrendiek lakásait lármás és garázda idegen mérnökök foglalták el, ők pedig szétszórtan laktak a városban. Maga a rector elhagyta Kolozsvárt. Érdekes világot vet a kor műveltségi állapotaira a következő eset. Diwaldt Ferencz, kolozsvári német színigazgató ajánlatot tett 1788, tehát abban az időben, midőn a kolozsvári ú. n. egyetem szánandó állapotba jutott, hogy három éven át a tanulmányi alapnak 150 forintot űzet, ha a jézsuitacollegium üres éttermében vendéglőt nyithat, színdarabokat adhat elő, bálokat rendezhet és biliárdot állíthat be. Ezt a kérelmet nyilván a beözönlött garázda idegenek tették lehetővé. A királyi kormányszék azonban a leghatározottabban utasította azt vissza. Ily körülmények között a gymnasium csak tengődött; de 1790-nel
