Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
78 A kolozsvári kezdeményezés után 200 évig virágzott édes hazánkban a Mária-gyülekezet s vagy 40 helyen volt elterjedve, úgy, hogy az egész ország egy nagy Congregatio Marianát alkotott. A társulatnak a vallásos életre gyakorolt mélységes hatását misem mutatja jobban, mint Pázmány Péter példája. A magyar bíboros Cicerót a kolozsvári Congregatio avatta föl Szűz Mária gyermekévé, a Regnum Marianum apostolává A Boldogságos Szűz iránt való kegyeletét élethossziglan megtartotta és bíboros korában is lelkiismeretesen teljesítette a gyülekezetben fölvállalt kötelességeket. A jézsuita rendnek s vele a kolozsvári collegiumnak nemsokára bekövetkező erdélyi viszontagságai bizonyára meg-megvi- selték a Sodalitium Marianumot is. Mindazáltal egy-egy adat bizonyítja annak léteiét és hathatós működését a legsúlyosabb időkben is. 1586 augusztus 18. halt meg Bzenszky szerint Fanfonius atya, szavaiban és tetteiben angyali szelídségű férfiú, a Mária_ társaság praefectusa, gymnasiumi igazgató, a szegény tanulók felügyelője, csodálatos állhatatosságú férfiú, a ki mindig ott volt a betegek körűi és temette a holtakat, míg végre a szörnyű dögvész őt is elragadta. Azonban a következő év a Lengyelországból megerősödött rendet és iskoláit újra fölvirágoztatta. 1587. november elején 40 órai imádság és sok-sok egyéb áhítatos gyakorlat után az iskola mellett megnyílt újra a Mária-társulat is; a vészes 1588. évben az eltörléssel fenyegető veszély elhárítására az imádságban és a vallásos gyakorlatokban kerestek menedéket, első sorban a Mária- társulat tagjai. A kolozsvári egyetemi hallgatók szüntelen ájta- tosságot tartottak ekkor hónapokon keresztül s egy napon a Mária-társulati tagok, másnapon a szeminaristák, harmadnapon a többi tanulók közűi ájtatoskodtak és imádkoztak a kiküldöttek. Ezenkívül egyes szent napokon külön ájtatosságok tartattak s a mindennapi magánvezekléseken kivűl olykor nyilvános önostoro- zásnak volt színhelye Kolozsvár s a jézsuiták kolozsvári collegiuma. E mellett azonban eszük ágában sem volt hivalkodni vallásosságukkal; ellenkezőleg Weiser szerint igen ügyesen tudták elrejteni vezeklésöket és csak a legélesebb szem födözhette föl, hogy ők tulajdonképen kenyéren és vizen bőjtöltek a nagyböjt 3 utolsó hetében. A fegyelem és a rend, az áhítat és az igazi tudomány sok felekezeti ifjút is vonzott a jézsuiták intézetébe. Sok felekezeti szülő
