Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
55 visszavívja, sőt azok között terjeszsze. A jézsuiták világszerte felfogták a sajtó jelentőségét és Kolozsvárra úgy látszik mindjárt megtelepedésükkor hoztak kőnyvsajtót. Kemény József gróf (Uj Magyar Múzeum 1855, VII.) igyekezett ezt először bebizonyítani, közölve egy régi kalendáriumbeli feljegyzést, mely így szóll: »1581 máj. 12. a jézsuiták Báthori István által alapítványnyal ellátva behatoltak Kolozsvárra az Erdélyi Rendek megkérdezése nélkül. Ezek Erdélyben hosszas és békés tartózkodást reméllvén, Kolozsvárra könyvek kiadására alkalmas betűket is hoztak, noha eleget zúgolódtak ellenük az odavaló szentháromság-tagadók.« Ez a feljegyzés magában véve nem sok értékű volna, hogyha Pusch János páternek hitvitatkozási thesisein (1581) nem volna olvasható: »cum licentia íllustrissimi Principis Transylvaniae. Claudiopoli.« Szabó Károly ez érdekes nyomtatványnak egyetlen példányát intézetünk lyceumi könyvtárában találta meg. Vuss József e nyomtatványhoz ezt a következtetést fűzi: »Ezen egyetlen mű is elegendő arra, hogy minden elfogúlatlan kebelben hitelt eszközöljön az iránt, miszerint a jézsuiták kolozsvári társodája legott kezdetben saját nyomdával birt.« Öt követték aztán Jakab Elek, Márki Sándor dr., Ferenczi Zoltán dr. Az utóbbi a kolozsvári nyomdászat története czímü művében a jézsuita könyvsajtónak Pusch művén kívül még csak egy termékét ismeri és ez Schreck Wollgangus jézsuitának egy vitairata Adversus authores Juliani ut vocant Pseudocalendarii Varadini inpressi pro A. 1585, mely czíme szerint egy 1585. Váradon megjelent Julianum calendarium ellen volt intézve, ez ellen védte a Gergely-féle naptárt. Ferenczi a két ismert évszámból következteti, hogy a jézsuiták könyvsajtója több éven át működött, talán a jézsuiták kiűzetéséig (1588) s több, mint valószínűnek tartja, hogy nem csak e két mű jelent meg benne. Viszont a könyvkiállítási Emlék (1882) szerint sajtónknak csak egy nyomtatványa volna ismeretes és pedig Canisius Catechismusának Vásárhelyi Gergely által készített fordítása (1599) melynek egyetlen példánya a mikházi ferenczes-kolostor könyvtárában van (Szabó Károly). Ferenczi következtetésében tehát még tovább mehetett volna. Ezen adatok mindenesetre bizonyító erejűek. Ámde Pusch thesiseire nézve azt mondja Daróczi György jézsuita: »Theses de Verbo Dei Cracoviae typis excusas, publice disputandas proponunt«. Puch thesisein a helynevet talán szabad ennek alapján nem a nyomtatás, hanem a vitatkozás helyének venni.
