Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
20 Kolozsvárott hivatalból elszedték tőlük a templom ékességeit, kelyheit és könyveit, valamint alapitványleveleiket, s megfenyegették őket, ha nem adnák. A kolozsvári finevelőt azonnal feloszlatták, az iskolákat bezárták, oly nagy volt a gyász a katholikusok között, hogy reggeltől estig a templomban csak sírást és jajongást lehetett hallani. Mindazáltal ebben a veszedelmes időben is sokakat katholikus hitre térített vagy a jezsuitákkal történt szörnyű jogtalanság, vagy pedig az atyáknak bámulatos békességes tűrése Azonban kevés volt a remény, hogy az áttérők hitükben megmaradjanak, mert hiszen lelkiatya nem maradt velők, őket erősíteni és gyámolítani. A medgyesi országgyűlésnek idevonatkozó (V.) főhatározata így szőll: »Végeztük országúi, három nemzetül, magyarországi atyánkíiaival egyetemben, hogy a dato computando 25 nap alatt ezek az szerzetes jézsuiták mindennünnün az Ngod birodalmából mindenestől kimenjenek, és soha ez az szerzet, minthogy még ílorente pontificia religione in regno Hungáriáé, soha hírrel sem hallottatott, többé ez országba bé ne jöhessen; sőt még ugyan eféle római religión való szerzeteseknek is claustrumok, collegiu- mok, és közönséges helyen templomok ne lehessen, se pedig az régi ország constitutiója ellen eféle religión valók, se egvébb ecclesiastica persona köztünk donationis titulo, aut alio quaesito sub colore nemes jószágot és örökséget ne bírhassanak.« A VI. pont hozzá teszi, hogy sem házánál, sem jószágában senki sem tarthat jézsuitát jószágvesztés büntetésének terhe alatt. A VII. pont kiveszi ezen szigorú végzés alól a fejedelmet és a katholikus főurakat. A VIII. pont kimondja, hogy a most száműzött jézsuiták örök időkre vannak kitiltva az országból s ha valamelyik merészelne bejönni az országba, mindenkinek »szabad őket persequálni és marháj okban zsákmányt tenni.« A fejedelem mindig keserű önváddal gondolt vissza a jézsui- táknak tőle kierőszakolt kitiltására és ezt a pápához intézett töredelmes levelében is kifejezte; nem is volt hajlandó a kierőszakolt határozatot végrehajtani. A jézsuitákat titkon behívta az országba, és valamint most, úgy a későbbi, talán még viszontagságosabb időkben is a nagynevű szerzet tagjai világi papoknak öltözve, megeresztett szakállal és bajuszszal, mindvégig kitartottak, a mig a társaságra jobb napok nem derültek. A rend száműzetése ezúttal 1595 május 16.-ig tartott. Ekkor a gyulafehérvári országgyűlésen Cariglio Alfonz, nagyhírű és a fejedelemnél igen befolyásos
