Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
17 sentes serio committimus et mandamus, ut quotiescunque cum hisce liteiis nostris requisiti fueritis, singulis semper annis praedictam pecu- niae summám ex praescripto plebanorum censu, plene et integre prae- fati seminarij praefectis et procuratoribus numeretis, ae deponatis, seeus non facturi. In cuius rei firmiter observandae perpetuum memóriám has litteras manu nostra subscripsímus, et sigillo nostro secreto pendenti, quo in rebus Transsiluanieis utimur, muniri jussimus. Datum in Arcé nostra Regia Nepolomieensi, decima tertia die mensis februarij, Anno Dominj Millesimo Qvingentesimo Octogesimo tertio, Regni verő nostri Septimo. Erről az alapítvány-levélről helyesen mondották, hogy bámulatos jelentőségű, mert nemcsak Kolozsvárit, hanem egész Erdélyben mélységes határt és a legnagyobb és legválságosabb eseményeket idézte elő és a kis bérezés hazának művelődéstörténete kétszáz éven keresztül ezen alapítvány levél körül forog. Az alapítvány rendkívül gazdag volt és az uralkodó hitfelekezetek féltékenységét és gyűlöletét hívta ki. A katholikusok önbizalmának növekedtével erősödött a felekezetiek ellenállása, de a katholikus tanulók és hívek száma is egyre növekedett és a jézsuiták collegiumaiban hév buzgalommal forrt a munka. A felekezeti féltékenység 1584. és 1585. a gyulafehérvári országgyűlésen tisztán tanításra kívánta törvények által szorítani a jézsuitákat. Ámde ezeknek tisztéhez tartozott istentiszteleti szertartásokat is végezni és prédikálni, a mi miatt nőttön-nőtt ellenük a gyülülség. Ehhez járultak kiváló sikereik a tanításban. Ékesen bizonyítja ezt Kolozsvár közgyűlésének 1585 jan. 15. hozott fontos végzése: »Vették észre városul, minemű nagy gondviseletlenség van a scholában a tanítók miatt, ki immár ugyan egy nehány időtől fogva volt, honnan az jött immár be, hogy a tanítványok tanulásnak okáért a jezsuitákhoz mennek. Kérik azért a tanácsot, hogy erre legfőbb gondot viseljenek s a scholának látogatására maguk közül kettőt válasszon ő kegyelmek, kik minden hónapban meglátogassák és a hanyag tanítót megdorgálják.« Mig igy a jézsuiták ellen nőtt az ellenszenv, addig ők lankadatlanul fáradoztak. 1585 kezdték előadni Kolozsvárott a bölcseletet és theologiát, nem lévén azelőtt alkalmas hallgatók. A jézsuiták nevétől visszhangozott egész Erdély, különösen mióta Paulus Campanus, a lengyel provinciális 1583. újabb tizennégy társát behozta az országba. Campanus fáradozásainak volt nagyrészt köszönhető a lengyel király szemináriumi alapító levele is. Fölvirágzott egyúttal az új intézmény, a Mária-társulat is a kolozsvári 2
