Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
14 subscripsimus, et sigillo nostro (quo in rebus Transylvanicis utimur) pendenti iussimus sigillari. Datum per Manns Magnitici, Fidelis, Nobis syncere dileeti, Martini Bezeviczei, Equitis et Nostro per Transylvaniam Cancellarii, ac Gapitanei Stargas dicti. In Arce nostra Regiae Vilnensi 12. Die Mensis Maji, Anno Domini 1581. Regni vero Nostri Quinto. »Királyi fenkölt érzés, igazi katholikus hitbuzgalom és komoly tudományszeretet jellemzi ezt az alapítványlevelet«, mondja Jakab Elek; »a királytól jő, nem szükséges szerkesztőjét kutatni, meg kell előtte hajolni mindenkinek, a ki a tudományt becsüli és a nemzet művelődését óhajtja.« Az alapító levélből kitűnik: 1. hogy Erdélynek a tudományban való elmaradottsága, a tudományos középpontoktól való távolsága, a »sötét állapotból való kiemelésnek«, de első sorban az igaz és eredeti vallás visszaállításának czélja bírta rá a királyt Jézus társaságának Erdélyben való letelepítésére; 2. milyen helyet és adományokat jelölt ki a kolozsvári jézsuitáknak; 3. milyen díszes okra kívánta emelni Kolovsvár katholikus főiskoláját; 4. végre hogyan gondoskodott az intézet fönnmaradásáról. Ezen alapítólevél egy alább közlendővel együtt érteti meg velünk a jézsuiták előkelő állását és rendkívüli befolyását Erdélyben. A Farkas-utczai zárda és templom szinte romokban hevert már, úgy hogy az, a ki azok helyreállításához fogott, méltán új alapítónak volt nevezhető. Ezeket a romokat István király a saját költségén kijavíttatta és kiegészíttette, egy nagy kétemeletes, négyszögletes részét az egyetem számára rendelte; az épület más részét képezte a gymnasium, az erdélyi nemesség szemináriuma és a tanulók kápolnája. Ezen épülettel kapcsolatos volt a bursa vagyis a szegény tanulók háza, a kik a nemesekkel együtt neveltettek (1. alább). A kolozsvári és kolozsmonostori jézsuitáké lettek Bács, Kajántó, Tiborcz, Bogártelke és Jegenye falvak; ezekhez csatolta később Báthori Zsigmond Makó falu belsőségét. Később megvették a jézsuiták Borsa falut, ezen kívül szereztek tizenkét tanyát és sok erdőt ugyanazon falu mellett és egyéb kisebb fekvőségeket a környéken. Vegyük ezekhez XIII. Gergely és István király inter- natusi alapítványát, és megértjük Bobronoky páter szavát: nem is érzett a nevelőintézetben az igazgató semmiféle szükséget, mig a mieink ott lakhattak Kolozsvárott. Az így megalapított és biztosított intézet vezetői a jezsuitáknál megszokott erélylyel láttak a munkához. 1581 május havára Kolozsvárra országgyűlést hívott össze Báthori Kristóf. Ezen az
