Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
144 istentisztelettel vette kezdetét s 1898 jún. 29. Tedeumraal és záróünneppel végződött, a melyen az igazgató a tanév történetének átnézetét adta és a nagy szünet kellő felhasználásáról beszállt az ifjúsághoz díszes közönség jelenlétében. Vallás-erkölcsi állapot. A rém. kath. ifjúság, a tanév kezdetétől Szt.-Imre napjáig naponkint, a téli időszakban vasár- és ünnepnapokon, fehérvasárnaptól kezdve pedig ismét naponkint hallgatott szentmisét. Vasárnapokon 8 órakor volt csendes mise és utána szentbeszéd; ünnepnapokon pedig 10 órakor volt nagymise. A templomba az ifjúságot mindenkor 6 tanár és az igazgató kisérte. A délesti istentiszteleten az ifjúság különösen szept., okt és május hónapokban vett részt. A tanév folyama alatt az ifjúság ötször gyónt és áldozott: nov. 4., előkészületül védőszentjének, Szt.-Imrének ünnepére; d'ecz. 7., a Kegyesrend 300 éves fennállása alkalmából hirdetett teljes búcsú elnyerése végeit: Jézus nevenapján; Nagyhétfőn, a mikor szentgyakorlatok előzték meg a gyónást;végre június 19., az év méltó befejezése végett. A szokásos egyházi körmenetekben az ifjúság a teljes tanárkar vezetése alatt vett részt. A nem róm. kath. vallású tanulók saját felekezetűk lelkészétől nyertek hitoktatást és ugyanazok vezetése és őrködése mellett teljesítették egyéb vallási kötelességeiket is Majláth Gusztáv Károly gróf, Erdély püspöke az ifjúság körében. Apostoli buzgóságú főpásztorunk először 1897 szept. 13. szerencséltette intézetünket magas látogatásával, a mikor egy hittani (II. oszt.) és egy történelmi előadást (Vili. oszt.) hallgatott meg. Azóta mindig fokozódó érdeklődéssel tüntette ki intézetünket, s különösen a valláserkölcsi nevelés emelésén fáradozott páratlan buzgalommal és sikerrel. A tanárkar meghívásának engedve, részt vett a Kegyesrend 300-ados évfordulati ünnepén, exhortatiót tartott az ifjúságnak a poenitentiatartásról és a búcsúról, gyóntatotta és megáldoztatta az ifjúságot s végig hallgatta jubileumi ünnepünk minden részét. Az ünnep végén pedig 4 arany jutalmat tűzött ki egy történeti elbeszélésre, a mely tárgyát Calasanzi Sz. József életéből veszi. A város lakossága úgy, mint az ifjúság bámulattal csüngött az ifjú főpásztoron, mert egy egyházfejedelemnek az ifjúsággal való ily közvetetlen atyai érintkezését még nem látta. A jubileumi 3 napon túl még január, február és márczius hóban szerencséltette intézetünket Öméltósága, a ki nem tudta felejteni a jubileumi kegyelemmel teljes napokat. Mindannyiszor meghallgatta 30- 40 tanuló gyónását, az ifjúság
