Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
132 sok, Czirbusz Géza dr. jeles földrajzi iró, Bolgár Mihály történetiró, Budavári József classicus philologus, Császár Károly mathemati- kus, Ferenczi Alajos aesthetikus, Kis Sándor költő és műfordító, Nagy Alajos bölcselő és paedagogus, Pap János természet rajzi író, Salzbauer János dr. egyházjogász, Lóky Béla dr. mathematikus és Vincze József dr. Az alkalmi költészet gyakran megszóllalt latin, magyar, sőt német nyelven is az intézet történetében. Valamennyi alkalmi költő közül messze kimagaslik Bolla Márton, a kiváló történetíró, a ki korának és szerzetesi s iskolai életének úgyszóllva minden jelentősebb mozzanatát megénekelte latin és magyar nyelven. Művei legnagyobbrészt kéziratban maradtak. Álljon itt egy irodalomtörténeti érdekű verse. Lantos-vers Révai Miklóshoz. Öli szivem’ jobbik fele! oh szerettem Drága Miklósom, kit az engedetlen És irigy sorsnak vak hatalma tőlem Messze szakasztott, Mit mivelsz Grétzben? valahára Bollád A’ sűrű gond közt jut-e még eszedbe? Én ugyan nálad vagyok, hogyha érzed, Minden időben. És mivel véled sűrűén beszéllek, Lúd’d-e Múzám — is mire tör miattad, Vakmerő kézzel veri a’ szokatlan Szittjai lantot. Forr-e legkissebb heve Pindarusnak E’ tanácsotlan kobozos leánynál? Tiszta, ’s értelmes füleidhez őtet Küldöm, itéld-meg. Már te jó-régen Görög és Deák-nyelv’ Drága tántzával kötözöd beszédünk’ Délczeg és eddig szabadon botsátott Ige-futását. Meg-szelídített alagyáid önként Tetszetős lépést szaporítva tesznek, Peng arany ’s gyémánt karikákkal égő Gyenge beléntsjek. Mellyre fel-serkentt gyönyörű szavaknak Szívet éllesztő sokasága hozzád Bokroson tódúl, koszorús raboddá Lenni örülvén.
