Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
112 Rendjének czélja a gyermekek tanítása úgy a keresztény jámborságban, mint az emberi tudományokban, hogy így kinevelve az örök életet elnyerhessék. E mellett azonban a szegény gyermekek számára alkalmas mesterekről kell gondoskodni, a kik ügyesen tudják a gyermekeket arra tanítani, hogyan lehessen mentül köny- nyebben megszerezniük azt, a mi az élethez szükséges. Nevelésének őelvei: Mens sana in corpore sano, ép testben ép lélek, és purificatio cordis, a szív megtisztulása úgy a tanárokban, mint a tanulókban. Az ő tanterve eredetileg 6 osztályt külömböztet meg a középiskolában, a melyek közűi azonban a két alsó osztály, különösen a classis scribendi-nek nevezett előkészítő osztály egészen elemi. Egyebekben a Kegyesrend Constitutiója inkább csak általános utasításokat nyújt, a rendalapító csak általános utasításokat ad, tudva, hogy a részletek az egyes országoktól és a haladó kortól függnek. Ezért látjuk, hogy a piáristák meg nem állapított tanításrendszeröket koronként változtatják és a paedagogia újabb eredményeit s az újabb bölcseleti irányokat, bár nagy óvatossággal, elfogadják. Alapjában azonban a piáristák iskolaterve közel járt a jézsuitákéhoz. A két, három elemi osztályon kívül, a hol teljes középiskolájuk volt, ő gymnasiumi osztályban tanítottak. Egyes helyeken voltak bölcseleti tanfolyamaik is, a melyek 2 évig tartottak s a melyekben logicát és ethikát 1 éven át, physikát és felsőbb mennyiségtant 2 éven át tanítottak. A piárista iskolákban különösen nagy gondot fordítottak a test nevelésére is, ezenkívül az énekre és a zenére. A vallásos gyakorlatokban pedig a kegyes iskolák mindig kitűntek. Minden piáristaház élén a rector áll, az anyagi és szellemi ügyek vezetője gyanánt. Ő alkalmazta és váltóztatta a ház tisztviselőit és a tanerőket. A fölveendő tanulók vizsgálatánál felügyelt és az iskolákban gyakrabban tartott tüzetesebb inspectiót. Elnökölt az évvégi vizsgálatokon is. Mellé volt adva egy praetectus scholae, ki az oktatási ügyek kizárólagos vezetője volt. Ez vette föl és bocsátotta el a növendékeket, róluk rendes anyakönyvet vezetett. Szigorúan volt kötelességévé téve a gyakori iskolalátogatás. A tanterv megtartására, a lakások tisztaságára, a használandó szerzőkre különös gondjának kellett lennie. Kalazanczius megköveteli, hogy az osztályban minden gyermeknek ugyanazon tankönyve legyen. Ez manap természetesnek látszik; pedig nehezen kivihető újítás volt ez sok helyen még a múlt században is, a Ratio Educationis előtt. Mindezekre ügyelt a praefectus, ki közönségesen
