Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
4 Tudjuk azt, hogy a régi görögök drámája Dionysos cullusáu alapul. A keresztény népek drámája szintén a vallásban bírja gyökereit. Az olaszországi városokban megmaradt a római traditio, és így az itáliai népeknél tulajdonképen sóba sem szűnt meg a régi latin elassikus irodalommal való kapcsolat. Hasonlót lehet mondani Francziaországról is. Ezeknél a népeknél tehát a kereszténységnek csak a popány traditiókat kellett helyettesíteni. Másként áll a dolog a germán népeknél. Ezeknél az egyháznak pogány traditiókkal és az ezen népekhez eljutott római eredetű és henszülött énekesekkel kellett szembeszállania, mig a keresztény hitnek megfelelően átalakította ezen barbár népek kezdetleges drámai actióit. Érdekes, hogy a gladiátoruk, hisiriók és thymelicusok szabados társasága föntartotta magát a középkor viharain túl; és különösen hangzik, de a vérengző vandaiok csapaljai előtt szemérmetlen pantomimok játszottak, a frank főnökök sátrai előtt látványos mulatságokat rendeztek, és a keresztény templomból kiözöníő gólok meg-megálltak egy-egy római bábujátékos sátora előtt. Megvetették ezen embereket és mégis kedvelték őket; a fő vonzóerő pedig az ilyen római komédiás bandákban az előbbkelő germánokra nézve mindig a tánezpsnők voltak. A gyorsan megkedvelt rossz, idegen színszerű előadásokhoz járult még az, hogy a germánok egyes isteneik tiszteletére szmszerű körmeneteket rendeztek. Tacitus beszéli, hogy Ncr- thus nevű istennőjük tiszteletére ünnepélyes körmeneteket tartottak, a melyeken az istennő tehenek által vont szekerét mindenütt örömriadal fogadta. Ezen kivűl voltak Wodan és Donar tiszteletére rendezett drámai játékaik is a germánoknak, a melyeken alakoskodások és tréfák is járták. íme a dráma kezdetei függetlenül a kereszténységtől. Természetszerű azonban, hogy a kereszténység hozzájárulása nélkül soha sem lett volna ezen kezdetleges játékokból és vallási szertartásokból a modern dráma. A kereszténység hivatva volt arra, hogy a társadalom fölött uralkodjék, hogy annak minden ténykedését átjárja és irányítsa; természetes tehát, ha a régi, akár római, akár germán, de mindenképen pogány színi előadások csakhamar szemet szúrtak az új hit hirdetői előtt. A keresztény hit hirdetői ennélfogva biblikus vagy legendái tárgyú színi előadásokat kezdtek rendezni és úgy tapasztalták, hogy néha egy egy jól sikerűit színi előadás többet ért egy jó prédikácziónál. Angilbert, Nagy Károly titkosa, a monda szerint az első germán drámaíró, a traditio szerint azért írt friz nyelven egy drámái, hogy a frízeket annál könnyebben lehessen megtéríteni. Későbben szkandináv sagák gyakorta említik, hogy a pogány norvégokat és izlandiakat a keresztény cultus fénye, pompája, és drámai volta térítette meg. S még 1214. is a pogányok megtérítése végeit 2
