Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896

4 Tudjuk azt, hogy a régi görögök drámája Dionysos cullusáu alapul. A keresztény népek drámája szintén a vallásban bírja gyökereit. Az olaszországi városokban megmaradt a római traditio, és így az itáliai népeknél tulajdonképen sóba sem szűnt meg a régi latin elassikus irodalommal való kapcsolat. Hasonlót lehet mondani Francziaországról is. Ezeknél a népeknél tehát a ke­reszténységnek csak a popány traditiókat kellett helyettesíteni. Másként áll a dolog a germán népeknél. Ezeknél az egyháznak pogány traditiókkal és az ezen népekhez eljutott római eredetű és henszülött énekesekkel kellett szembeszállania, mig a keresz­tény hitnek megfelelően átalakította ezen barbár népek kezdet­leges drámai actióit. Érdekes, hogy a gladiátoruk, hisiriók és thymelicusok szabados társasága föntartotta magát a középkor viharain túl; és különösen hangzik, de a vérengző vandaiok csapaljai előtt szemérmetlen pantomimok játszottak, a frank főnökök sátrai előtt látványos mulatságokat rendeztek, és a keresztény templom­ból kiözöníő gólok meg-megálltak egy-egy római bábujátékos sátora előtt. Megvetették ezen embereket és mégis kedvelték őket; a fő vonzóerő pedig az ilyen római komédiás bandákban az előbbkelő germánokra nézve mindig a tánezpsnők voltak. A gyorsan megkedvelt rossz, idegen színszerű előadások­hoz járult még az, hogy a germánok egyes isteneik tiszteletére szmszerű körmeneteket rendeztek. Tacitus beszéli, hogy Ncr- thus nevű istennőjük tiszteletére ünnepélyes körmeneteket tar­tottak, a melyeken az istennő tehenek által vont szekerét min­denütt örömriadal fogadta. Ezen kivűl voltak Wodan és Donar tiszteletére rendezett drámai játékaik is a germánoknak, a melye­ken alakoskodások és tréfák is járták. íme a dráma kezdetei függetlenül a kereszténységtől. Ter­mészetszerű azonban, hogy a kereszténység hozzájárulása nélkül soha sem lett volna ezen kezdetleges játékokból és vallási szer­tartásokból a modern dráma. A kereszténység hivatva volt arra, hogy a társadalom fölött uralkodjék, hogy annak minden tény­kedését átjárja és irányítsa; természetes tehát, ha a régi, akár római, akár germán, de mindenképen pogány színi előadások csakhamar szemet szúrtak az új hit hirdetői előtt. A keresztény hit hirdetői ennélfogva biblikus vagy legendái tárgyú színi elő­adásokat kezdtek rendezni és úgy tapasztalták, hogy néha egy egy jól sikerűit színi előadás többet ért egy jó prédikácziónál. Angilbert, Nagy Károly titkosa, a monda szerint az első germán drámaíró, a traditio szerint azért írt friz nyelven egy drámái, hogy a frízeket annál könnyebben lehessen megtéríteni. Későb­ben szkandináv sagák gyakorta említik, hogy a pogány norvé­gokat és izlandiakat a keresztény cultus fénye, pompája, és drámai volta térítette meg. S még 1214. is a pogányok megtérítése végeit 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom