Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896

már a világi hatóság is osztozik, a mi természetesen nagy befolyású volt az autó fejlődésére. Mihamar megszaporodott a világi színészek száma is s azon mértékben léptek föl mind ke- vésbbé a papok mint előadók. Egyébként sem lehetett mindenütt oly nagy szánni papság, a mennyi egy nagyobb autó előállására szükséges volt. A városok és községek magukra vállalják a költségek fődözését, sőt külön telkek voltak arra rendelve, hogy azok jövedelméből az auto-előadások költségei födöztes- senek. Minden esztendőben legalább két autót adtak elő a legtöbb helyen, mindig nagyobbodó fénynyel és pompával. Természetesen Madridban volt az autókat előadó társaság a legnagyol)!) és a fényűzés a legragyogóbb. A felügyeletet, a darabok tartalmának átvizsgálását már most világiak is végezték. Az egyház és az állam vetekedett az autók emelésében. Jutalmak tűzettek ki a legjobb darabok díjazására, melyek eleinte valamely ékszerből állottak s innen e jutalmak neve: joyas, mely akkor is megmaradt, a mikor már pénzbeli jutalmak oszlattak ki a legjobb művek szerzőinek. Az autókat rendesen zene és ének kisérte.

Ezekben jellemezhető és irható le az autó sacramental, fejlődésének első korszakában. Átmeneti korszak ez abból az időből, midőn az úrnapi játéknak még nem volt sajátos jelleme. Mily messze volt még ekkor a XVII. századi, tökéletességében olyannyira ragyogó autótól! Eleinte egyszerű drámai mese, a melyet a bit sugall a czellajába rejtező névtelen papnak vagy szerzetesnek, s mely meghúzódik egy szerény tető alatt. A középkorban az autók, igen kevés kivétellel, kizárólag az egyház szellemi termékei: a XVI. században úgyszóllva mindenütt világivá lett az autó sacramental, tért foglal, behatol a nagyok és fejedelmek házaiba és biztos alapot nyer. Majd megerősödik és tökéletesedik Topé de Vega óta a XVII. század végéig, s oly sajátos és eredeti drámai termékké fejlődik, a melynek párját hiába keressük más népnél.

Az autó sacramental második korszaka a XVI. század harmadik harmadában veszi kezdetét. Nemzeti szabású vallásos dráma, melynek megírásával egy-egy költő és eljátszásával arra hivatott világiak bízatnak meg. Még a távoli Mejicóban is kihirdetik egy zsinatnak azt a határozatát, mely papi egyéneknek megtiltja bárminemű drámai művek előadását, etiam in festő Corporis Christi. Maga ez a hozzátoldás is bizonyítja, hogy az úrnapi játékok már ekkor egészen sajátlagos jellemet öltöttek. Uj irányt jelez már Timoneda »La oveja perdida« (Az elveszett juh) ez. darabja is (1575), a melyet udvarokban adott elő bá- rom-négv férfi és egy fiú. Az elveszett juh a bűnbánatos embert jelképezi. Madridnak e korban még nem volt fővárosi jellege, de már kivált a többi városok közöl az autó-előadásban is, melyet közönségesen egy előkelő megbízott rendezett és melyre