Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
12 Minden tekintetben érdekes egy 1200 előttről való latin- német dráma, a melyet 1878. Johannes Wedde fordított le az eredeti latin nyelvből e czímen: Das Drama vom römischen Reich deutscher Nation. Ez a darab Barbarossa idejében keletkezhetett, cs vannak bizonyítékaink, hogy körülbelül 1500-ig adták elő. A darab személyei: a Keresztény Község (eszményi nőalak), a Zsinagóga, a Pogányság, a Könyörü- letesség. az Igazságosság, az Eretnekség és a Képmutatás, valamennyi szintén eszményi nőalak; egy angyal; az Anti krisztus, a ki a prófétai ruha alatt pánczélt hord ; Enoch és Illés, a pápa, a római császár, a franczia, görög, jeruzsá- lemi és bahyloni király; lovagok, zsidók, pogánvok, papok, képmutatók barátcsuhában, a mely alatt kardot és pánczélt hordanak; egy béna, egy bélpoklos és egy elesett harczos. A mű a középkor nevezetes állameszméjét, az egyetemes császárság eszméjét tünteti föl és az Antikrisztus ismeretes alakját mutatja be. Miután a római császár a kereszténység fejedelmét meghódoltatta, az egyház szolgálatában kellene neki nagy tetteket véghez vinnie. Ekkor jelen meg az Antikrisztus, a ki beszédeivel és csodatételeivel meghódítja a fejedelmeket és a császárt, és ez épen az ő szolgálatában hajtja végre a legdicsőbb tetteket. Azonban, midőn imádtatni akarja magát az Antikrisztus, akkor sújtja le őt a villám a Képmutatással és az Eretnekséggel egyetemben, a képmutatók pedig szerteszét futnak. A császár és a fejedelmek bűnbánólag járulnak a Község elé, a ki szeretettel emeli fel őket; s míg az Antikrisztus hiába igyekszik fölkelni, addig a Község vezérlete alatt a pápa, a papság, a császár és a fejedelmek, a Könyö- rületesség és az Igazságosság kíséretében a templomba mennek, miközben a Te Deumot zengik, a mely megzendűl a nép ajkán is. A templomban kezdetét veszi a rendes isteniszolgálat. De legyen elég a példákból, a melyekből, azt hiszem, ki lehetett venni a középkori misteriumok minéműségét minden tekintetben. Úgynevezett józan és művelt századunk bizonyos lenézéssel tekint a keresztény múzsa ezen szülötteire. Hiszen szó sincs róla, nem a drámai törvények szerint kiszabott műdrámák ezek ; de a ki ilyest keres bennök, az nem tud olvasni és annak nincs semmiféle történeti érzéke. Különben az ober- ammergaui passiojátékot manap is tömérdek közönség nézi, a nép pedig hű maradt, legalább részben, a középkori hagyomány hoz, és karácsonyi és vizkereszti misteriumokat még nagyon sok helyütt találunk a népnél. A magyar misteriu- mokra még rá fogok térni; a német népirodalom e nembeli gazdagsága ismeretes mindenki előtt; azért záradékul egy kevésbbé ismert modern franczia népmisteriumot mutatok be. Moncaut beszéli, hogy a Gascogne-bán az éjjeli mise misle- rium-előadással van összekapcsolva
