Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1893
37 zsára támaszkodván; e szobornak csak a római időkből származó másolata van meg az athéni múzeumban. Az opisthodomosban volt elhelyezve az államkincstár és Athene istennő szent kincsei. A Parthenon az idők folyamán sok megpróbáltatáson ment keresztül. A barbárok érintetlenül hagyták. Kr. u. az 5., vagy (i. században keresztény templommá változtatták, bejáratát a keleti oldalról a a nyugatira tették át s a keleti tympanonon ablakot vágtak. A törökök 1160-ban mecsetté alakították át, s minarettet építettek mellé. 1687. szeptember 26-án a velenczeiek ostromolván a várost, egy bombát dobtak a Parthenonba, mely akkor lőpor-raktár volt, s a templom közepét a felrobbant lőpor szétzúzta. A múlt század végén és a jelen század elején Lord Elgin a templomot ékességeitől csaknem teljesen megfosztotta; az oromfalak szobrait és a me- topokat kiszedte és Londonba szállíttatta, hol a Brit- tish-Muzeumban vannak elhelyezve. De az épület megmaradt romjai igy is méltók a bámulatra, mert az építő művészetet legmagasb fokán mutatják be. Leírásokból tudjuk, hogy a Propylaionok és az Erechtheion között állott hajdan Athene Promachos (az előharczos Athene) óriási bronz-szobra, mely szintén Pheideias munkája volt; a szobor 19 és fél méter magas volt, mely álló alakban ábrázolta az istennőt, teljes fegyverzetben, kezében aranyos végű lándzsát tartva. Mikor az utazó görögök a tengeren haza felé siettek, már a sunioni hegynél meglátták a szobor fényes sisakját és lándzsáját. Ezen szobor helyének ma csak halvány nyomait láthatni az Akropolis szikla-talaján. * Ezek azok az emlékek fővonásokban, melyek Athen régi. fényes múltjából reánk maradtak. Ma látva őket, a hajdankor pompáját kell emlékezetünkben megeleveníteni, mert elszorul szivünk, ha a fen- maradt csonka, részben romokba dűlt maradványokat szemléljük.
