Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1892
9 gedező patakok természetesen a szabadba kicsalják a már nagyon is nyugtalankodó fiatalságot is, mely alig birta bevárni ezen örvendetes változást, hogy ott hagyhassa, habár nehány órára is, a füstös, poros falakat, hogy a már félig megmerevedett tagjait kénye kedve szerint kinyújthassa, tüdejét kellőleg ki- szellőztethesse, vérét friss pezsgésbe hozza. De ilyenkor azt is tapasztaljuk, hogy ezen időtől fogva a fogékony keblű és tudvágyó itjak egész valóját semmi sem veszi annyira igénybe, mint a rohamosan fejlődő flórának gyengéd gyermekei, a virágos növények. Most, a klaszikusok helyett, ezek részesülnek kiváló figyelem-, sőt szeretetben is. Ekkor még a leggyengébb tehetségű vagy legkényelmesebb tanulók is fölajánlják, ha nem is eszüket, legalább szivüket a tanítás számára. Ez pedig a paedagogus előtt igen fontos mozzanat, mert a kedélyre tett benyomások legmaradandóbbak ; ilyenek fölkeltését egy nevelőnek sem szabad elmulasztani, annál kevésbbé a botanika tanítójának. Hiszen a különben néma növény ország a természet-nyujtóttá legtisztább élvezetek- és örömöknek kimeritlietlen forrása: «By day or by night, summer or winter, boneath troes the heart feels nearer to that óepth of life which the far sky means. The rest of spirit, found only in beauty, ideal and pure, comes there because the distance seems within touch of thongbt.» Jefferies. «Éjjel vagy nappal, nyáron vagy télen, a fák alatt a szív közelebb érzi magát az életnek a távoli ég által elérik kitűzött tökélyéhez. A csak eszményi és tiszta szépségben található lelki nyugalom szállja meg itt az embert, mivel úgy látszik, mintha csak egy gondolatnyira lenne.» A felhők magasságával is versenyző hegykoszoru láthatárunkon, a pittoresque sziklacsoportok, a zúgó vízesés a meredek és magasra felnyúló hasadékokban, vadregényes, borzasztóan magasztos látványt nyújthatnak, de kedélyünkhöz nem szólanak, nem gyönyörködtetnek, föl nem vidítanak. Még kevésbbé képes erre a nyilvánulásaiban különben oly érdekes állatország. Az állatok királya, — az oroszlántól kezdve, mely hegyes karmaival a halálra ijesztett prédát marczangolja, lefelé a falánk ékényig, melynek éles rágonyai között egy báb gör-
