Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
15 trichima a nyulaknál és más kisebb állatoknál nagyobb számmal találtatik, valóságos cholera következik be és nem ritkán a halál is. Ugyanez áll a nagyobb számú galandíérgekről és gilisztákról is, melyek ilyen esetben a bélcsatorna szöveteit és mirigyes szerveit fájdalmasan irritálják. És ha valaki látta egy lónak bárzsingját vagy gyomrát gastrophilus álczákkal megrakva, bizonyára nem fog kételkedni, hogy ily esetben nagyfokú emésztési zavaroknak kell lenni, melyek kétségkívül halálhozók is. Tapasztalásaink vannak arra nézve, hogy a sok gilisztát magukban rejtő gyermekek némák és süketek, hogy a néma kutyák, a bélférgektől megszabadulván, ugatni kezdenek, hogy a paraziták tömeges bevándorlása és letelepedése az ember elméjét megzavarja, hogy az elmebetegeknél a helminthiasis igen gyakori és hogy veszett kutyáinknál a Taenia eehinococeus és főképen a Dochmius trigono- cephalus is megszámlálhatlan mennyiségben találtatik. Azonban azt sem lehet tagadni, hogy egyes állatok és szervek nagyon daczolnak a nagyszámú parazitával is. így pl. a Taenia serrata-nak cysticercusa a házi nyúl máját sokszor egészen keresztül- kasúl járja, a nélkül hogy a gazda halálát okozná. Ugyanez áll a disznóinknál és marháinknál oly gyakori és tömegesen föllépő Cysticercus tennicollis-ról is. Egyáltalában a paraziták háromféleképen befolyhatnak az álta- lok megtámadott gazdák egészségére: 1. Fölhasználják az általuk földolgozott . és testük fölépítésére szükséges tápanyagot vagy az egyes szervek nedveit. 2. Inger! őleg hatnak rájok jelenlétük által. 3. Fúrásaik és mozgásaik által az illető szervnek működését akasztják meg. Daczára annak, hogy az első hatás a legközönségesebb, patho- logiai tekintetben legkevésbbé vehető számba. De midőn a paraziták nagy számmal vannak jelen, midőn a kisebb baj hosszabb ideig tart, vagy midőn az élősdiek a nemesebb nedveket hosszabb ideig fogyasztják, akkor az ilyen eset is komolyan számba veendő, amint ezt a Dochmius duodenalis, Filaria sanguinis hominis, vagy a Dis- toma haematobium által okozott betegségek is bizonyítják. Tagadhatlan ama hatás is, melyet egyes paraziták térbeni kiterjedésük és növekedésük által az illető szervekre gyakorolnak. Még a legkisebb élősdiek is, minők pl. a coccidiumok és psorosper- miák, szétrepesztik a gazdasejteket, nyomást gyakorolnak pl. a táplálkozáshoz annyira szükséges véredényekre, úgy hogy egyes szervek egészen atrophálnak. Egyesek magukban a véredényekben laknak, azokba lerakják tojásaikat, ott meg is szaporodnak, mi által azokban dugulást, sőt azoknak szétrepedését is okozzák. Ilyenek a már említett Filaria sanguinis hominis és a Distoma haematobiumnak másodlagos, de szintén közönségesebb hatása. Hólyagférgek jelenléte az agyban vagy gerinczvelőben a legkomolyabb következményekkel jár. Az echinococsus a májban s a Strongylus gigas a vesében akadályozza az illető szervek működését, nem ritkán elpusztítják azok szöveteit is. Az egyes csatornákban s üregekben némely para
