Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
58 az érzéki szerveket és eltűnni az iziilést is, míg végre a lerneák teste csak egyszerű tömlőből áll, az egyed és fajfentartási szervekkel. De hogy őseik egykor egészen szabad életet éltek s az utódok az élősdi életmódhoz csak idővel átalakulás útján, visszafejlődéssel és rangjuknak legalább külső elvesztésével jutottak, ezen nézetet megerősíti a szabad állatok módjára élő fiatalkori álczaállapotuk. A parazitismusnak ilyen lassú és fokozatos fejlődését képesek vagyunk kimutatni a nematodáknál is. A Rhabditis appendiculata álczái rendes viszonyok között egészen szabadon élnek és kedvező körülmények között el is szaporodnak. De vannak olyan tapasztalataink is, hogy más állatokba is nyomulnak, hol élősdi életmódot élnek s egy kissé eltérő fejlődést tanúsítanak. Ezen férgeknél tehát fakultativ, csak alkalmi a parazitismus, de hatása már szembetűnő, a mennyiben egy ilyen élősdi nőstény uterusában 300 tojás is kifejlődik, holott a szabadon élőknél csak 20—30 darab található. Ascaris nigrovenosa egyik generatiójánál az élősdiség már megszokottá vált. Ezen 13 mm. hosszú fonálféreg találtatik rendesen a mi nálunk előlorduló Dana temporaria & esculenta tüdejében. Hím példányok nem fordultak elő még eddig és Leuckart is megerősítette, hogy ezen állatok hermaphroditák. A tojások a tüdőben élőknél igen gyakoriak; az ezekből kibújt álczák azonban csak a bélben igen közönségesek, de már itt lesznek ivarérett állatokká. Ha egyes anyaállatokat a bélsárból vagy a kloakából kiveszünk és megvizsgálunk, látjuk a mint uterusukban a már kifejlett álczák élénken mozognak, míg végre az anyai testtel együtt kifelé jutván azt valósággal átrágják és ezen időtől fogva szabad életet élnek. A legújabb kutatók észlelései szerint nem valószínű, hogy a szabadban több nemzedéket létrehoznának; külön ivarúak és nem hermaphroditák mint szülőik. A Rhabditis nigrovenosánál tehát mind a két életmód bátran egymás mellé állítható, vagy pláne a szabad életmód már némileg alárendelt is. Strongylusnál a parazitismus már határozottan előtérbe lép. Ennek rhabditis alakú álczái bizonyos, de mindig aránylag rövid ideig szabadon élnek, t. i. iszapban és nedves földben, a hol vedlenek, rhabditis jellegüket elvesztik, úgy hogy ezentúl nem is esznek és további f'ejlődésöket csak mint paraziták képesek folytatni. A határozott természetű parazitáknál, mint pl. a Trichina spirálisnál a szabad életmód már teljesen elmarad, mert az álczastadiu- mok csak a tojásban való kifejlődésre vannak redukálva. Vannak ugyan olyan kutatók is, kik ennek éppen az ellenkezőjét tanítják, hogy t. i. a paraziták szoktak lassanként a szabad élethez. Támogatásukra fölhozzák pl. hogy egyes parazitikus alakok nagyon hasonlítanak a szabadon élő rhabditisekhez. Ilyen állítással szemben azt mondjuk, hogy ilyen hasonlatosság a genetikus összefüggésből s az alkalmazkodásból magyarázandó. De nagyon könnyen érthető, hogy az alkalmazkodás törvénye a parazitáknál másként nyilvánul mint a szabadon élő állatoknál; ezeknél az alkalmazkodás az életműködéseknek mindig nagyobb és
