Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

az egerekben vagy a patkányokban, mely utóbbiak az elsőket t'ol- lalják. A triehinaálczák kicsinységük következtében rendesen kikerülik a rágó fogakat, de nem a cysticercusok, melyek már sokkal nagyobbak. Hogy tehát az élősdiek ivaros érettségüket majdnem mindig a magasabb rendű állatokban szokták elérni, ez egyedül azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a magasabb rendű állatok fölfalják az alsóbb rendűeket, mi által az élősdiek is a nem gerin- czesekből jutnak a gerinczesekbe, a hideg vérű gerinczesekből a melegvérűekbe s a növényevőkből a húsevőkbe.

Végre, hogy valamely élősdi álcza miért iparkodik a bélcsőből rögtön menekülni, holott későbbi fejlődési stádiumában, egy másik gazdában,ugyanazon helyen, végleges fejlődését mégis képes elérni, — ezt egyszerűen csak annak kell tulajdonítani, hogy az álcza első fejlődési stádiumában a bélcsőben előforduló viszontagságok leküzdésére még igen gyenge, de későbben szervezete megerősödik, néminemű fegyverzetre is tesz szert, bizonyos burkok is veszik körül, mely körülmények mind, ily helyeken való letelepedését is lehetségessé teszik. A parazitáknál előforduló különféle alakú s erejű horgokat, szívókákat, ormányokat stb. csak úgy vagyunk képesek megérteni, ha ezeket a parazitáknak életviszonyaival és fejlődési módjával hozzuk összeköttetésbe.

Ezek alapján Moniez-nek a parazitismus keletkezésére vonatkozó nézetei ezek: 1. Egyáltalában a saprophag állatok azok, melyek legelőször élősdiekké lettek. 2. Némelyek ezek közül az illető gazda bélcsatornájában, minden vándorlás nélkül, tovább voltak képesek fejlődni.

8. Nagy részök azonban nem bírta kiállani az itten uralkodó viszonyokat s iparkodtak menekülni. 4. A bélcsatornából így kiszabadulván, a kedvező viszonyok között magasabb fejlődésöket érték el, de a betokozott álczák közül csak azok tettek szert ivaros érettségre, melyek egy magasabb rendű gazda belébe jutottak. 5. Ezen végleges gazda az élősdi élet keletkezésével egy időben létezett.

Számosán azonban s ezek élén Leuckart is, az élősdi életmód keletkezését illetőleg más nézetben vannak. Leuckart és hívei szerint az élősdi álczák vándorlását kétíéleképen lehet magyarázni. A parazita vagy kezdettől fogva csak a végleges gazdában fejlődött ki teljesen s a jelenlegi első gazda csak későbben jött közbe, — vagy kezdetben az álcza fejlődésének csak ez utóbbi gazda volt elégséges és a másik csak későbben vétetett igénybe, mi által az élősdi fejlődése már bonyolodottabbá vált. Leuckart főképen ezen utóbbi nézetet vallja. Szerinte az élősdinek álczaállapota megfelel az egykori ivaros állapotnak s a parazita fejlődésének többi sajátsága és stádiuma mind csak az élet változó viszonyainak befolyása alatt szereztetett meg. Leuckart is azt tartja, hogy a gerinczesek sokkal kedvezőbb viszonyokat nyújtanak a paraziták fejlődésének mint a nem gerinczesek, és hogy sok esetben, midőn a gazda igen nagy változásokon ment keresztül, ez a netalán bennük előforduló élős- diekre is oly nagy befolyással volt, hogy azokkal párhúzamosan ezek is mintegy új élősdi fajokká alakultak át. De lehetetlen