Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
52 magokat. Ha ilyen stádiumban egy másik gazda bélcsatornájába jut, a toktól megszabadul ugyan, de csak rövid időre, meri itt nem sokára ismét betokozza magát s így várja további sorsát, hogy a harmadik vagy végleges gazdába jusson, a hol ivaros érettségét eléri. De ismerünk olyan élősdi fonálférgeket is, melyeknél a tojásokból kibújt álczák a szülők tartózkodási helyén maradnak, nem vándorolnak kifelé, de azért úgy viselik magukat, mintha oda kívülről bevándoroltak volna, azaz átfúrják a bélfalakat és vándorolnak a gazdának legkülönfélébb szerveibe, a hol be is tokozzák magukat. Ilyen pl. a Trichina spirális. Az ember végbelében előforduló Oxyurus vermicularisnál, vagy az ember, sertés, juh, kecske, szarvasmarha és kutyának vak- és vastagbelében élősködő trichocephalus fajoknál az' ideiglenes gazda már egészen feleslegessé vált. A kutyának vak belében előforduló Trichocephalus depressi- usculus tojásait Kaillet öt hónapig tartotta s azután egy kutyával lenyelette; három hónap múlva már ivarérett férgeket talált. Hasonló kísérleteket tett Leuckart a juh, kecske és a szarvas marhában ritkán előforduló Tr. affinissal, valamint a sertésben nem ritka Tr. crcnatussal is. Leuckart kutatásai nyomán tudjuk azt is, hogy több, az ideiglenes gazdát szintén nélkülöző nematod genusnál a többnyire puha héjj ú tojásokból kibújt álczák nedves, iszapos földben élnek, vedlenek, az oesophagusban hagymaalakú vastagodással és a pharynxban három chitinfoggal bírnak, önállóan táplálkoznak, mint a rhabdites nevű és szabadon élő nematod genus, miért is a szóban levő álczák rhab- ditis álczáknak neveztetnek. De ezek megunják a szabad életet és vízzel, tápanyaggal vagy csak egyszerű érintkezés által, valószínűleg mindig betokozott állapotban egy alkalmas gazda emésztő csatornájába jutnak, hol többszöri vedlés és alakváltoztatás után ivarérettekké válnak. Ilyen fejlődéssel bir pl. dochmius, sclerostoma, strongylus stb. A rhabditis álczáknak a szabad életmódhoz való alkalmazkodását még nagyobb fokban látjuk az Ascaris nigrovenosa-nál, melynek fejlődését már említettük, valamint az Árion empiricorum-ban előforduló Leptodera appendiculatá-nál, melynél azonban több rhabditis nemzedék is föllép, az élősdi alak szájjal nem bir, el van látva két szalagalakú farkfiiggelékkel, de kifelé vándorolván vedlés közben ezeket elveszti és ivaréretté válik. Ezen szaporodási mód nem azonos a cestodák- és trematodáknál előforduló metagenesis- sel, mert ez egy új fejlődési mód, melynek heterogonia vagy dimor- phobiosis nevet adhatunk.
