Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
,----------------------------— 4 5 nevet visel. Nevezetes, de nem eltérő tünemény az, hogy pl. télen cercariák helyett ismét csak rediák fejlődnek. Május és júniusban is a Cercaria echinata álczák mellett egy s ugyanazon anyaállatban rediákat is találhatni. A cercariák már régóta ismeretesek, de még a híres Müller a Zoológia danicában a spermatozoidokkal együtt az infusoriumok közé sorolta. Nitzch ismerte ugyan szervezetüket, melynél fogva a trematodákhoz nagyon hasonlítanak, látta is, a mint levetvén farkukat betokozzák magokat, de azért szerinte vibriókhoz is közel állanak s a cercariákból egy hasonnevű infusoriumgenust állít föl. Nitzch azt is sejtette, hogy a betokozott cercaria ismét csak cercariá- kat hoz létre. Siebold azonban már ivartalan trematodáknak mondotta, de ezeknek további fejlődése-és vándorlásáról semmit sem gyanított A D. echinatum fejlődése arra a meggyőződésre bírta, hogy a betokozást nem tartotta szükséges fejlődési stádiumnak, mi a más gazdába való passiv vándorlást csak megkönnyíti. De ama ténynek megállapítása, hogy a Cercaria macrocerca, mely a cyclas és pisidium kopoltyuiban előforduló sporocystákból (nem rediákból) fejlődik, a békába jutván, ennek húgyhólyagjában D. cygnoides-sé fejlődik, az észlelést és kísérletezést ezentúl az igazi irányba terelte, úgy hogy általános megerősítést nyert ama nézet, hogy a farkkal biró cercariák további fejlődésének alapföltétele csakugyan a betokozás, mert csak ilyen állapotban van az megvédve a jövendőbeli gazda gyomornedvének emésztő hatása ellen, melynek különben a gyenge testű cercaria áldozatul esnék. Az 'ellenkező nézetnek jelenleg csak Ercolani hódol. A rajzás s a gazdacsere a cercariák életében meglehetősen elterjedt tünemény, de nem általános, mert vannak cercariák, melyek gazdájokat nem hagyják el, hanem csak annak testében egyik helyről a másikra vándorolnak. Ez áll főképen az édes vízi csigáinkban, különösen a lymnaeus és többnyire csak sporocystákból fejlődő, tüskés cercariákra nézve, melyek eddig sokféleségük daczára csak Cercaria armata nevet viselnek. Egyesek, ha ki is vándorolnak a gazdából, ismét csak visszatérnek előbbi tanyájokra. A rajzás ideje a hosszú farkkal és szemekkel biró cercariák- nál hosszabb ideig szokott tartani mint másoknál. De egyáltalában minden alaknál csak rövid tartamú, mert czélja nem a tápanyag keresése, — az álczák úgy látszik, ha a bél ki is van fejlődve, egyáltalában nem vesznek magukhoz tápanyagot a külvilágból, — hanem egy olyan gazdának a fölfekerése, mely nekik kényelmes és biztos szülőhelyet nyújt, Ösztönszerüleg meg is találják azt, ámbár az eltévedések sem ritkák. A fúrási munkát éppen úgy, mint az első csillás álcza, a legpuhább helyen kezdik meg, csakhogy a cer- cariáknak, nagyobbak lévén, sokkal több és nagyobb akadályokkal kell megküzdeni, melyeknek legyőzése a száj körül nem ritkán tüskékkel, mindenkor erősebb ízomzattal és nagy szivókákkal is el vannak látva.
